Ecsetvonások Kocsis Pál szőlőnemesítő portréjához

Előszó

Íme, megjelent Kocsis Pál ezen a portrén úgy, ahogy a hűséges szeretet művészi ihletettségével újra megfestette nekünk Ida néni, a nagy szőlőnemesítő özvegye.
Tizenkilenc év telt el immár a bálványozott férj halála óta. Az elvesztése feletti mérhetetlen fájdalmat enyhítették az évek, a változtathatatlanba belenyugvás. A sebek látszólag behegedtek, csak az egyedüllét magánya lett egyre nyomasztóbb, s Vele a sírban való találkozás, egyesülés közelségének a tudata, vágya lett egyre kifejezettebb.
Özvegy Ida néni az elmúlt közel két évtizedet Pali bácsi emléke ápolásának szentelte a szó legszorosabb értelmében. Vele, általa és érte élte a nappalokat és az éjeket. Minden idejét az elhunyt szeretett férj emlékének, emlékezete fenntartásának áldozta. Az ő alakját, lényét tanulmányozta tovább, s minden ábrázoló erejét, képességét összeszedve igyekezett azt portrészerűen megfesteni, hogy az anyaföldben porladó test, s az emlékezetében és műveiben élő lélek egybekelve feltámadjon és életre keljen.
Igen különös ez a portré!
Kocsis Pált nem életének valamelyik pillanatában, szakaszában ábrázolja, hanem gyermekkorától kezdve haláláig, életének egy-egy érdekesebb és emlékezetes epizódjában örökítette meg egy-egy jellegzetes vonását, s végül az utolsó fejezetben - az utolsó ecsetvonással készült el a teljes portré, és megjelent előttünk eleven valóságában Kocsis Pál. A nádpálcától rettegő, a szekundával mérkőző, az idegen nyelv tanulásával reménytelenül gyötrődő, de a matematikában, rajzban kiemelkedő képességű, a játékos, a kerti munkában örömet lelő tanuló ..., a pályaválasztás drámai problémáival küzdő kamasz ..., a szüleit az atyai szigor ellenére is mélyen szerető gyermek..., a bohém, kalandos életű, Párizs felé tekintő festőművész ..., a nagybeteg apja s a szülőföld hívószavára a szőlőhöz megtérő gazdajelölt..., a Hankovszky Zsigmond és Mathiász János nemesítőktől tanult mesterfogásokat alkalmazó, de önálló nemesítési célt kitűző és mintegy 160 új szőlőfajtát létrehozó, eredményes, Kossuth-díjjal is elismert, világhíres szőlőnemesítő..., a feleségét és gyermekeit, majd unokáit szerető férj, apa, nagyapa..., a hűséges kedves barát..., a gazdálkodás nehézségeivel, sok-sok embertelenséggel, betegséggel küzdő, többször az elbukás peremére sodródott, tisztaszívű ember ..., és még több vonás teszi teljessé és hitelessé a portrét. Vissza