Ecset és toll

Fülszöveg

Korda Eszter Ecset és toll című nagyszabású Ottlik-elemzése új szempontból tekinti át az Iskola a határon szerzőjének írói tevékenységét. A könyv első részében az életmű alakulástörténetének prózapoétikai vizsgálatához teremt lehetőségfeltételeket. Teszi ezt oly módon, hogy a szakirodalomban először néz szembe az átírás technikáinak (s az átírásnak mint esztétikai felfogásnak) kiemelt jelentőségével Ottlik alkotói módszerében. Biztos kézzel kezeli a modern prózapoétika eszköztárát; részletesen áttekinti a keretes szerkesztés válfajainak, a szövegközi utalásoknak, a motívumoknak vagy éppen a tér-és időbeli viszonyoknak a sajátos érvényesülését, főként a Buda kapcsán. A második és a harmadik fejezet tartalmazza az irodalomtörténész szemléletmódjának legfőbb eredményeit. Az Ottlik-irodalomban természetesen korábban sem volt ismeretlen a vizualitás, ezen belül pedig a festői műalkotások jelentéshordozó és szerkezetalakító szerepe, ám elsőként Korda Eszter vállalkozott arra, hogy ezt a kérdést súlyának megfelelően kezelve kialakítson egyfajta módszert a képiség és a szövegalakítás összefüggéseinek tanulmányozására, hogy azután a teljes életműre alkalmazza azt. Az a kölcsönhatás foglalkoztatja, amely a művekben szereplő képek és vizuális effektusok, valamint a rájuk vonatkozó és őket körülvevő szövegvilág között működik. Hite szerint ugyanis ez az együttes hullámmozgás szabja meg a (az objektív líraiság rokonaként meghatározott) Ottlik-próza kiépülését a novelláktól egészen a regényekig. Érzékenyen alkalmazza az elemzett anyagra a „vizuális narráció" fogalmát és meggyőz minket arról, hogy a képiség és a textualitás „összeolvasásával" kirajzolódik előttünk az életmű átfogó poétikai összefüggésrendszere. A monográfiát lezáró rövid rész (mintegy megismételve Ottlik számára oly kedves „keretező" eljárást) visszatér az átírás problémájára. Csakhogy ezúttal már az író személye körül a hetvenes évektől kialakult kultusz „metanarratívájáról" van szó. Korda Eszter kísérletet tesz a Budái övező, némiképpen csalódott fogadtatás hermeneutikai magyarázatára, amivel nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a XX. századi magyar epikának ez a megkerülhetetlen teljesítménye végre az őt megillető helyre kerüljön az olvasók tudatában. Vissza