Előszó
E könyvnek ezzel vége. Ime, itt az
én Teljes Énekem, amelyet
bujdosva énekeltem el, hazámnak
titkos szárnyai alatt meghuzódva.
Az 1949-es
év február 5-én, Chilében,
"Godomár de Chena"-ban,...
Tovább
Előszó
E könyvnek ezzel vége. Ime, itt az
én Teljes Énekem, amelyet
bujdosva énekeltem el, hazámnak
titkos szárnyai alatt meghuzódva.
Az 1949-es
év február 5-én, Chilében,
"Godomár de Chena"-ban, életemnek
e negyvenötödik esztendejében.
Régi lantosok módjára így fejezi be Pablo Neruda hatalmas költeményét, a "Canto General"-t, e tizenöt énekből álló nagy művet, amelynek négy éneke kerül most a magyar olvasó elé. Roppant hazája "titkos szárnyai alatt", ahogy ő jelölte meg tartózkodási helyét, "valahol Amerikában" énekelte el népének, népe oltalmában, - népe egész szenvedésekkel és dicsőségekkel tele történetét, Latin-Amerika népeinek öt évszázada tartó szabadságharcát, és jövőjét, melyet ennek a népnek ki kell vívnia az emberiség új történelméért, a szocializmus megvalósításáért harcoló népek nagy családjában. "Valahol Amerikában", két esztendőn át bujkálva halászkunyhókban, bányászviskókban, parasztkalyibákban, városi padlásszobákban, rendőrkopóktól hajszolva és a dolgozó néptől segítve, írta Neruda ezt a nagy művet, amely méretére, a költői vállalkozás nagyságára, harcosságára és költői szépségre nézve példa nélkül áll korunk irodalmában s amelyet a Béke Hívei II. Varsói Világkongresszusa, a béke nyolcszázmilliós hadserege nevében, az Irodalmi Békevilágdíjjal tüntetett ki.
Vissza