Eastern-western szakácskönyv

Előszó

Amerikai úti élményeimről részletesen beszámoltam Útinaplómban, melyben gasztronómiai tapasztalataimról csak érintőlegesen esett szó. Több tucat szakácskönyvvel tértem haza, melyek Californiától Maine-ig magukban foglalják a 250 milliós amerikai népnek tájankénti ételféleségeit, az egyszerűtől a legkomplikáltabbakig. Gazdag anyag ez, mely azt az ötletet adta, hogy egy nagy válogatás után "tálaljam" az érdeklődőknek azokat a recepteket, melyeket igen jónak találtam, vagy azzal keltették fel érdeklődésemet, hogy sajátosan amerikaiak. Amerika népe - az indiánokat kivéve - valahonnan jött, ahonnan magával hozta őshazájának ételeit is, melyek "elamerikaiasodtak"; gondoljunk csak a pizzára, hamburgerre, stb. Az amerikai szakácskönyveket tanulmányozva rájöttem arra, hogy a bennük szereplő ételek 80%-a csak az utolsó 100-150 év alatt honosodott meg a későbbi bevándorlók révén.
Kb. 5%-uk nyúlik vissza az 1600-as évekbe, még a Mayflowerrel érkezett angolszász bevándorlók receptkönyveihez, és mintegy 15%-ot tesz ki azoknak az ételeknek az aránya, melyeknek alapanyagai (a kukorica, bab, paradicsom, paprika, csokoládé, vanília stb.) az amerikai őslakosok terményeiből kerültek ki. Úgy éreztem, hogy a 80%-kal nem érdemes foglalkozni, mert semmi sem köt ehhez a hatalmas nemzetközi keverékhez annak ellenére, hogy számos kiváló étel van közöttük. Annál inkább érdekelt az első bevándorlók és a belőlük kialakult "yenkik" 'konyhája New Englanden, valamint a mexikói hatásra kifejlődött délnyugati u.n. TexMex konyha világa már csak azért is, mert ezeket a vidékeket járhattam be rokonom és barátom jóvoltából. Az amerikai konyha iránti érdeklődésemet nem egy kiváló étel , hanem egy "early American" konyha váltotta ki a pennsylvániai Miller házban, 1971-ben. Egy többszáz éves családi házat alakítottak át múzeummá, melynek legemlékezetesebb része a hatalmas szabad tűzhely volt, oly magas, hogy bele lehetett volna állni. Arasznyi vastag farönk égett benne s hatalmas vaskonzolon függött egy háromlábú öntöttvas kondér. Tűzi szerszámok, háromlábak, nyársak és egyéb korabeli konyhaeszközök teremtettek rendkívüli atmoszférát. Nem volt nehéz a tűz mellé képzelni a főkötős, hosszúszoknyás háziasszonyt kinek nem csak a nehéz öntöttvas edényekkel, hanem a tüzelés nehézségeivel is meg kellett birkóznia. Később, mikor az Appalachehegységen utaztunk keresztül megtudtam, hogy azon a vidéken nagyon sok helyen még ma is öntöttvas edényben, kandallótűzön főznek, sütnek. Romantikusnak és csodálatra méltónak tartom ezt a szokást vagy életformát, mert az amerikaiakat nem a kényszerűség, hanem más ösztönzi erre. Hiszen minden kisfaluban van villany vagy PB-gáz ellátás és nem szorulnak a fatüzelésű kandallóban való főzésre, sütésre. Szerintem még a mai amerikai emberben is él a lelke mélyén a pionír szellem, melynek sok jelét tapasztaltam. A vidéki amerikai házak 90%-ában van kandalló. Vissza