Viva Villa

Előszó

Részlet:
Zsupfedeles viskók alacsony, fatornyos templom körül... kopott cégérű csapszék "A paradicsomhoz"... hitvány földek... kitaposott országút, melynek porába bokáig süpped a vándor; északra és nyugatra a Sierra Madre nyulványai; kelet felé szabad kilátás. Az acélkék égen izzó nap tüzel. Nyomasztó elhagyatottság üli meg a vidéket...
Boltnak, műhelynek nyoma sincs, a közösségnek semmiféle megnyilvánulása nem enyhíti a sivár benyomást. Ha megszomjazol és kedved szottyan egy üveg sörre, lóra kell ülnöd, vagy két mérföldet kutyagolnod az országúton a Hacienda del Norte-ig, a Santa Catalina-i uradalom intézőségébe, ahol Don Santa Catalina-i uradalom intézőségébe, ahol Don Pablo Martinez ispánja hatalmaskodik a peonok (zsellérek) felett. Az ispán - élet és halál ura - az intézőség tágas épületének egyik szárnyában székel személyzetével; az épület közepén vendégszobák vannak, irodák, konyhák és kamrák; a tulsó szárnyon műhelyek, csűrök és raktárak. A főépület mögött szegényes viskókban, cselédek, kocsisok, béresek tanyáznak, elől pedig - ott, ahol az országút a kapu elé kanyarodik - van a Tienda de Raya, az elátkozott uradalmi áruház, a peonok kiszolgáltatottságának szimboluma. A kapubejárat elé állított karosszékben többnyire ott szuszog a munkafelügyelő, a nagybefolyású Martinez-család szerény alkalmazottja, Colt-pisztollyal az övében. Vissza