Dürer

Előszó

Az alkotóművész saját lelkének taposómalmában őrli fel magát, elhamvad saját tüzében. A sors ostorcsapásai, az emberi gonoszság, csak múló kis epizód a fájdalmak végtelen hajszoló hevületében. Vannak olyan körülmények, melyek sürgetik, vagy késleltetik az élet végére lehulló pontot. A művész-sors tragikuma végigkisért minden alkotót. Ott áll a háta mögött, kesernyés íz a csók mámorában, üröm a borban, bujkáló kór az egészséges izmok játékában. Dürer sorsa tragikusan művészsors volt. Életírói hol nyiltan, hol pedig elbujtatva a sorok között házaséletének sok kellemetlenségében látják korai halálát. A pénzért való hajsza. amit feleségének állandó követelőzésére igyekezett a sorstól és saját magából kipréselni, korán megásta sírját. Ereiben kétségtelenül magyar vér is folydogált. Ezt a németség is elismerte, azonban azzal igyekezett szépíteni, hogy a mai Gyula közelében lévő, akkori Ajtósfalva német telepes község volt. Ezt azonban megcáfolta Scherer Benedek Gyula város monográfiájában. Scherer kimutatja levéltári kutatások alapján, hogy abban az időben ott német település nem volt. A későbbi Gyula körüli német település csak a törökök által kipusztított magyar községek helyére történt. Dürer művészetét azonban nem befolyásolja származásának vitája. Kimagasló robusztus ereje párosulva ragyogó technikájával, iskolát teremtett. Vissza