Duplafedél

Fülszöveg

„A filozófiának mindenkor fogalmakat kell felfedeznie. A metafizika halála vagy a filozófia meghaladottsága sohasem foglalkoztatott. A filozófiának van egy feladata, ami mindig időszerű marad: fogalmakat fejleszteni, koncepteket kreálni. Ezt senki sem végezheti el helyette."

Gilles Deleuze: A filozófiáról

A kérdés azonban mégiscsak az marad, hogy ez egyedül a filozófia feladata, vagy esetleg másé is. Ez a kérdés nem sértődöttségből fakad, nem valamilyen makacs büszkeségből, nem valamilyen álomból, amit mondjuk az irodalom mint nyomor álmodna az öntudatos filozófia valóságáról. A kérdést az motiválja, hogy az ún. invenció (akár a maga összes klasszikus és romantikus értelmével), a feltalálás szempontjából lehet-e a „mondjuk" irodalom és az igényes, feladatával a fenti értelemben tisztában levő filozófia között párhuzamot vonni. Szándékunk nem gálád, nem annektáló és nem egy másik tudomány vagy beszéd integritásába beavatkozó.
Márcsak azért sem, mert ez itt nem az ún. irodalom szekértábora, zászlókkal, jelszavakkal és a harchoz szükséges bármiféle önazonosság tudatával. De tudjuk, hogy a szavak nem a semmiből jönnek, egyfajta deus ex machinaként, így a konceptek gyártása sem magának a fogalomnak az elkészítését jelenti, hanem az azzal való élést. Hogy miféle szintaxisban vagy gépben él vele a használója - a feltalálója, aki így tulajdonképpen nem a szót, hanem az érvelést találja fel. Így érthetővé válik, mi köze mindennek az irodalomhoz, vagy ahhoz, amit retorikának mondanak. Ezt másképp úgy is megfogalmazható, hogy „félünk a szótól és bízunk a mondatban". Bízunk a mondatban, ahogy csak egy munkás bízhat engedelmes állatában, a gépben, és a gép itt egy alkalmasnak tűnő metafora lehet a szintaxisra. Példával élve: a deus ex machinából nem vagy nem csak az „isten" érdekes számunkra, hanem a „szerkezet", és ez a szó a maga többértelműségével segíti az ügyet. Tessék, ha lehet ezt így fogalmazni, feltalálni egy repülő gépet, egy masinát, és elszállni vele Mórra, a megadott időpontban. De ezzel korántsem ér véget a fáradozás, mert letéve a gépet a móri kifutópályán, kiszállva belőle a motorosszemüvegben és a hófehér sálban, megtörülve a maszatos arcot kezdődik csak a vásár! Magyarul agóránk, és ezt minek is tagadnánk, igényt tart ezekre a beépített fogalmakra, de csak akkor, ha azok a megfelelő piaci argumentációval kísértek. Ez annyit jelent, támaszkodva a fenti futtatásra, hogy szinte észrevétlenül eltűnik a különbség az eladandó áru (a fogalom) és a köréfoglalt gépezet, apparátus, kofaduma között. A vevő az áruval együtt magát a beszédet is megveszi. Reményeink szerint, és a névsor is ezt tükrözi, a legkülönfélébb gépek állnak majd Mór depóiban és remízeiben, hogy a tábor négy napja alatt vevőre találjanak. A legkülönfélébb területek képviselőit várjuk beszédre, mert biztosak vagyunk abban, hogy otthon és titokban mindenki szorongat valamit a hóna alatt, ha „mást" nem, akkor egy szárnyat, esetleg a fáskamrában épít valamit, és már próbálná ki, de még nem jött el a megfelelő alkalom. Halálos biztonsággal a levegőbe való emelkedésnek. Mór és mi, így együtt a Papírborítás elnevezésű tábor ennek szeretne teret adni. Vissza