Előszó
Apámnál 17 évvel vagyok idősebb. Pontosabban 17 évvel éltem többet, mint ő, akit 40 éves korában felakasztottak. Még három év, s annyi idős leszek, mint apám bátyja, Endre, amikor meghalt. Apám,...
Tovább
Előszó
Apámnál 17 évvel vagyok idősebb. Pontosabban 17 évvel éltem többet, mint ő, akit 40 éves korában felakasztottak. Még három év, s annyi idős leszek, mint apám bátyja, Endre, amikor meghalt. Apám, akitől a nevemet kaptam, 36 éves korában döntötte meg a rendszert, melyet Endre képviselt. Én apámnál négy évvel voltam idősebb, amikor tevékenyen részt vállaltam annak a rendszernek a megbuktatásában, melynek megteremtésében apám részt vett. Apám családjának minden egyes, a születésemkor még életben lévő tagját ismertem, kivéve apámat és Endrét. Pontosabban apámat nem ismerhettem, mert 3 hónapos voltam, amikor letartóztatják, majd kivégzik, Endrével pedig sosem találkoztam. Találkoztam viszont fiával, Andrással, akit annak előtte nem ismertem. Annyi idős voltam, mint Endre akkor, amikor évtizedes politikai élet-halál harc során újra találkozik öccsével, azaz apámmal, és megmenti az életét. Néhány hónap telik el, és én megismerkedem András családjával. Ötven évvel előtte szintén néhány hónap telik el, és apám megmenti bátyja, Endre életét. A két férfiról, akiket sosem láttam - pontosabban Endrét a szó szoros értelmében nem láttam, apámat pedig láttam, de valójában mégsem láthattam -, csak közvetett élményeim vannak. Az élmények közvetettsége csupán absztrakt fogalom. Mindaz, ami a két férfiúról bennem kialakult, már személyes, csak az enyém. Illetve még hozzátehető, hogy az információk egyrészt módosultak a közvetítők által, másrészt alakították a képet a magam interpretációi is. A hozzám elérő információk döntő többsége családom anyai ágának nőtagjaitól és természetesen édesanyámtól származik. Valamint mindazoktól a nőktől, akik anyám életéhez különböző korokban, különböző módon kapcsolódtak. Rájuk leginkább az jellemző, hogy édesanyámra nem az elhíresült férfi özvegyeként tekintettek. A sors azonban úgy hozta, hogy az első közvetítő nem édesanyám, hanem anyai nagynéném, Margit volt. Margit, mint interpretátor, rendkívül furcsa szerepet játszott. Mivel húgáról, édesanyámról - akit apám kivégzése után bebörtönöztek - nem lehetett tudni, hogy egyáltalán él-e, hal-e, úgy döntött, elhiteti velem, hogy ő, vagyis nagynéném az édesanyám.
Vissza