Dunatáji krónika 1965

Előszó

Az 1965. év emlékezetes marad Csallóköz népe számára. Sokminden rendkívüli, szokatlan volt ebben az évben: hűvös, esős tavasz, ezt követően hirtelen felmelegedés. Az Alpokból lezúduló hólé felduzzasztottá a folyókat. Veszedelmesen áradt a Duna és a mellékfolyói is.
Feltört a talajvíz a szántókon és lapályokon. A sokatígérő gabonatáblák töve már a vízben fuldokolt. Más években az aranyat érő májusi eső most veszedelmet jósolt.
Támadásba lendült a Duna, Elöntötte a hullámtereket és csökönyös kitartással áztatta a töltéseket.
Az ember, akiben a veszedelem megsokszorosította az erőt, bátorságot, áldozatkészséget és felelősségérzetet, ott állt a töltésen, erősítette a gátakat és aggódva, félő tekintettel figyelte a folyókat. A folyóparti ember már ismeri a haragvó folyamot.
Június derekán bekövetkezett a katasztrófa: a Duna gátat szakított Dunamocsnál, Patnál és Csicsó felett. Keszegfalu körzetében a Vág, Martos és Naszvad körzetében a Nyitra és a Zsitva fenyegetőztek.
A három gátszakadáson keresztül megállíthatatlanul zúgott, ömlött a víz és pár nap leforgása alatt elöntötte a komáromi járás huszonhét községét és települését. Amit az ember már nem tudott megmenteni, menthetetlenül pusztult. Az árvíz okozta károkat csak megdöbbentő számokban tudjuk kifejezni.
Roskadtak össze a házak, pusztultak a gazdasági épületek, rongálódtak a vízgazdálkodás létesítményei. Csupán ezeknek a károknak a helyrehozása mintegy egymilliárd koronát igényel.
Elpusztult a terménykészlet. Pusztultak a gépi berendezések - ez újabb sokmilliós kárt jelent.
Tönkrementek, beszakadoztak az utak, megrongálódott a vasút. Az állami közutak 176 kilométer, a községi közutak pedig 129 kilométer hosszúságban követeltek nagyon sürgős gyógyítást. Vissza