Előszó
Részlet a könyvből:
"A művészcsoport, amelyről e könyv szól, akkor alakult, amikor a magyarországi társadalmi változásoknak még csak az előszele érződött.
1987-ben harmincvalahány képzőművész...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"A művészcsoport, amelyről e könyv szól, akkor alakult, amikor a magyarországi társadalmi változásoknak még csak az előszele érződött.
1987-ben harmincvalahány képzőművész önszerveződő kiállító együttest hozott létre Budapest XI. kerületében, a Duna partjánál - innen származik a szójátéknak beillő DunapArt elnevezés.
A művészeket nem fűzte össze stílustörekvések rokonsága, sem generációs azonosság; a kiválasztás egyetlen kritériuma a kvalitás volt; a hosszú távon összefűző egyetlen igazi erő: a közös tenniakarás, egymás munkájának megbecsülése.
Ez a kohézió eredményezte számtalan hazai és csaknem húsz, Nyugat-európában bemutatásra kerülő kiállítás megvalósulását, a kivívott presztizst, a hazai és külföldi médiában és nyomtatott sajtóban megjelenő recenziókat.
A társadalmi változások következtében az idők folyamán az alkotó közösségből Művészeti Társaság formálódott. A kiállítási tevékenység mellé társult a művészet-szervező funkció, melynek során pályázatok, szimpóziumok rendezése vált a működés kiegészítő vonulatává.
Fölvetődhet a kérdés: ilyen végletesen individuális műfaj, mint a képzőművészet, művelhető-e társas kötelékben? A válasz: igen! DunapArt minden művésze szólistája saját "hangszerének", együtt munkálkodásuk azonban új minőséget, szimfónikus nagyzenekari hangzást hoz létre. És e hangzás, a csoportos kiállításokon megszülető "fuga" zenéje méltó arra, hogy a magyar képzőművészet jó hírét erősítse a nagyvilágban."
Vissza