Dunántúli végeken III.

Fülszöveg

A török időket megelevenítő regénytrilógiájában Jankovich Ferenc több mint száz év eseményeit dolgozta fel: az 1550-es évek végétől 1664-ig.
A történelmi hitelességre törekvő, izgalmas, romantikus fordulatokban bővelkedő regényekben nemcsak a kor kiemelkedő hadvezéreinek, legendás „törökverőinek" harcai elevenednek meg, hanem megismerheti az olvasó a végvári katonák és a falvakban nyomorgó, töröknek, német zsoldosnak, haramiáknak kiszolgáltatott egyszerű nép életét is.
A korszak mindmegannyi jellegzetessége helyet kap a történetekben: a végvári vitézek hétköznapjai, hadiportyák, cselvetések izgalmas megjelenítése, az akkori kémek, a pribékek „munkálkodása", a hadi kótyavetyék, a vásárok leírása, de a végvárakban élő főúri családok élete sem marad ki a cselekményből. A szerelmi történeteket - főúri családok és szegény emberek magánéletét egyaránt - élénk színekkel festi a szerző. A regényeknek igazi korabeli levegője van, az író a jellemző adatok és tények, a szokások, a tárgyi világ hitelt adó gazdagságát vonultatja fel.
A trilógia végére a harmadik kötet címadó eseménye, az 1664-es eszéki Hídégetés tesz pontot. Az ország három részre szakadásával először válik égetően fontossá a nemzet szabadságának ügye. Az író e problémát elemezve néhány történelmi alak, Battyáni Ádám főgenerális, Vitnyédy országbíró és a költő és hadvezér Zrínyi Miklós köré csoportosítja az eseményeket. A regény fő vonalát képezi Zrínyi azon törekvése, melynek végső célja Magyarország önerőből történő felszabadulása. Heroikus küzdelmének fontos állomása az 1663-64-es téli hadjárat, melynek mintegy csúcspontjaként történt meg a kulcsfontosságú híd felgyújtása. Jankovich e diadallal és Zrínyi fiának születésével - mint a jövőbe vetett remény szimbolikus képével - zárja le nagyszabású művét. Vissza