Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból

Előszó

Az ellenreformációnak több mint kétszáz esztendős tüze 1774-ben már lassan kihunyni látszott. Az ország nyugati vidékein a régi felsődunamelléki és a régi dunántúliból egyesült Dunántúli Református Egyházkerületben az ellenreformáció már tartalmilag is okafogyottá vált: a korábban meghatározó, többségi protestantizmust, az ágostai és helvét hitvallású evangélikusok számarányát „sikerült" mintegy 12%-ra visszaszorítani Az országgyűlési viták hangneme és hangulata a London-Párizs-Berlin irányából érkező felvilágosodás egyre erősödő hatásának következtében jól érezhetően átalakult.
Az utolsó - szó szerinti - fellángolás a Komáromi Csipkés György fordította Biblia, és a már korábban elkobzott könyvek megégetése (1754) volt, mely az egyébként többségben római katolikussá vált főúri rendet is a klérus katolizáló törekvései ellen hangolta.
II. József császár ekkor Mária Terézia mellett már társuralkodó volt. Személye - ha ellentmondásosan is - mintha rejtett bíztatást jelentett volna a két magyar haza protestánsai számára.
Ilyen külső körülmények között született meg anno 1774. a Túl a Dunai Egyházkerületben lévő, „Virágzó és siránkozó helvética confession lévő szent ecclésiák állapotjának rövid leírása". Szinte azt mondhatnánk, egy-egy leírás lexikoncikk tömörségű. A kiadás hűen követi a forráskiadások szigorú szabályait. Ami latinul van, azt nyilvánvalóan latinul hagyja, a rövidítéseket mind latinul, mind magyarul feloldja, illetve kiegészíti. Miután a latin kifejezések következetesen ismétlődnek, a "kegyes olvasó" a kötet végén található ügyes szótár és a helynévmutató segítségével könnyen eligazodik. Gyülekezetstatisztika, felekezeti és felekezetközi nyilvántartás, társadalmi helyzet, és ha úgy tetszik, a település egészére vonatkozó „vagyonnyilatkozat"-értékű kimutatás a helység contributiojáról, illetve a „domestica cassa"-ba fizetett forintok és dénárok összegéről. Néhol életszerű kiegészítések gazdagítják a képet. Vissza