Dunakeszi

Előszó

„Dunakeszi, a Dunakanyar kapuja Budapesttől északra, a Lánchíd budai hídfőjétől 15 km távolságra helyezkedik el. Déli határán Budapesttel szomszédos, nyugatról a váci Dunaág határolja, észak felől Göd, kelet felé Fót képezi határát. A pesti síkságon terül el, a Duna kavicsos törmelékkupján. Közigazgatásilag Pest megyéhez tartozik, területet 3158 hektár.
Dunakeszi már az őskorban lakott település volt. A múlt században végzett ásatások során őskori temetőt találtak. A további kutatások eredményeként a Kopolya dűlőben, nagy kiterjedésű bronzkori urnatemetőt tártak fel. A sorokban talált mészbetétes díszítésű urnákat a Nemzeti Múzeum régészeti osztályán őrzik. Fellelhetők a római világ nyomai is, a Dunakeszi-Horány rév átkelőnél római őrtorony falmaradványai találhatók.
Az első írásos adat, ami a község nevére utal, a XIII. századból származik. 1255-ben IV. Béla adománylevele Kezew néven említi. A város területe, mint nemesi birtok több főúri család tulajdonában volt. A török hódoltság alatt, a budai szandzsák 1546-62 évi adó összeírásában „Káposztáskesző" néven szerepel. 1599-ben 38 adóköteles háza volt.
Az 1600-as években a község elpusztult, az 1715 évi népesség összeírásakor 18 család élt itt, és az okirat már Dunakeszi néven említi. A lakosság mezőgazdasági munkával foglalkozott, főleg szarvasmarha tenyésztéssel, zöldség-gyümölcs termeléssel. Ehhez a korhoz fűződik az első iskola létesítése, egy 1771-es feljegyzés szerint Gogolák György tanító latin és magyar nyelven tanított.
Az 1900-ban kiadott helységnévtár már községként említi Dunakeszit, lakóinak száma 31116 fő, 1901-ben épül a községháza.
1910-ben Alag különálló község lett, lakóit a Lovaregylet foglalkoztatta. Ezekben az években létesült az ócengyár (mai Konzervgyár) s ekkor kezdték építeni a MÁV Járműjavító Üzemet.
A felszabadulás előtt a lakosság nagy része a mezőgazdaságban dolgozott. A felszabadulást követő gyorsütemű ipari fejlődés az arányt megváltoztatta. A Járműjavító Üzem és a Konzervgyár mellett új üzemek létesültek. 1950-es évek elején települt a községbe a Mechanikai Laboratórium. 1970-ben kezdte meg működését a Házgyár, 1970-ben a Hűtőház.
Kisebb üzemek: Póstakábel Üzem, Talajjavító Vállalat, a Bőripari és Építőipari Szövetkezet.
A lakosság mintegy 72%-a az iparban dolgozik.
Dunakeszi fejlődésére - az ipar fejlődésének hatására - a városiasodás volt jellemző már a IV. ötéves tervben is, ezért Dunakeszi Nagyközségi Tanács 7/1976. számú határozatával - a felettes Párt és Tanácsi szervekkel egyetértésben kérte Dunakeszi várossá nyilvánítását.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanács Dunakeszit a 6/1976. számú határozatával 1977. április 1-i hatállyal várossá nyilvánította." Vissza