Előszó
Beöthy Zsolt Kis tükrében összehúzott szemű magányos lovas figyeli a sztyeppét, a mi könyvünkben mindent a Duna lát, minden irodalmi mű, művelődéstörténeti emlék a folyó vizéből villan elő. Az ellebbenő habok tükrében tűnnek fel a Szólta születésének örömére táncoló sátorlakók és Csepel, a ravasz kun lovász. Imára sietnek a víz tükréből felbukkanó csuti, újfalusi és ábrahámtelki kolostorok lakói. Ezt a Duna-vizet festi vörösre a tűzben ellobbanó és lakóiban fogyatkozó falvak lakóinak vére, e vízen húzzák az evezőt a Fényes Portára siető követi hajók.
E bölcs folyó vizén csorognak le nehézkesen terhükkel, Eugén herceg telepeseivel, az ún. ulmi skatulyák, hogy benépesítsék Kevit, Szentmártont és Újfalut az új lakókkal. A Duna vizén lefelé úszó ladikban szökik a keseredett gyilkos, Jovan Alexinyác felé. Vészi József dunavarsányi villájában írja Ady A fekete zongorát (most még Fekete hegedűnek) és belebámul a Csepegő csárdába menet a folyó lomha vizébe. Keviben Puszta Sándor ifjú káplán és egy borongós kedvű polgári iskolai tanár, Bartalis János sétál kutyájával a folyó partján. Ez a folyó öleli körül a szigetet, ez ömlik ki pusztítva és termékenyítve az Insula Magna földjére, áldást és átkot hozva a táj lakóinak életébe. Mert Anonymustól Kiss Irén verseiig mindent e tájról írtak - az itt lakókról az itt lakóknak. Róluk és nekik íródott vers és novella, és az ezek sorsát összegző irodalmi és művelődéstörténeti tükör is. Kérünk, nézz bele és forgasd szeretettel lapjait. Kegyes Olvasó! E könyv ugyanis kettős céllal készült. Olyan bevezető tanulmányt írtunk, mely részben összefoglalja az eddigi és az újabb eredményeket, de az első fogalmazás munkáját is kénytelenek voltunk felvállalni. Természetesen írunk az itt élt és itt járt "nagyokról"- sokszor őket is kevés választja el az ismeretlenektől. Szükségszerűen róluk is szólunk, az irodalom közkatonáiról, mert egy táj életében ők is fontosak. Sohasem írtak még nagyobb tanulmányt a Dugonics Andrást népszerűsítő Georch Illésről, sem a szigeti falvak pusztulását megörökítő makádi prédikátorról, sem az őt fél évszázad múltán követő, Csokonai modorában verselő utódjáról. Mi mindkét írót szemelvénnyel is meghívjuk gyűjteményünkbe. Így azt az irodalmat szedjük egy csokorba, mely eddig megbújt a nagy válogatásokban, vagy éppen elsárguló, töredező újságlapokon; egy részük pedig kézirat alakjában rejtezett. Akkor szolgáljuk jól a kutatót és az olvasót, ha minden fontos szöveget egy helyre hordunk össze.
Ilyen vizsgálódásban ugyanolyan fontos lehet egy régi újsághír vándorszínészeinkről, mint egy parasztnapló nehézkesen írt szövege, mely városégésekről, a Duna áradásáról vagy a szabadságharc áradó eseményeiről tudósít.
Belátjuk, hogy így együtt jelenik meg ismert és ismeretlen, tudósítás régi királyi vadászatról és tudósítás egy író elleni vadászatról is - hiszen 1910 táján ráckevei hetilapunkban Adyt Vadi Vendelnek aposztrofálták. De ezek az írások együtt jeleznek hét évszázadot, tudósításokat - írói és emberi dokumentumokat -, amit úgy is hívhatunk, hogy Élet és úgy is, hogy Irodalom.
Vissza