A fekete tulipán

Előszó

Részlet a könyvből:
XIV. Lajos régóta ellensége volt a hollandoknak, kik őt tőlök telhetőleg gunyolák, s nevetségessé tevék; az igaz, majd mindig Hollandba menekült francziák által. A nemzeti büszkeség a köztársaság Mithridatesévé tette őt. A Wittek ellen tehát ama kettős ingerültség létezett, melly a nemzet izlése elleni erélyes ellenszegülésből, s minden meggyőzött népnél természetes kifáradásból ered, midőn reménylik, hogy más főnök megszabadithatandja őket a romlás- és gyalázattól.
Ezen más, feltünni és XIV. Lajossal mérkőzni teljesen kész főnök, bármilly óriásinak kellett is jövő szerencséjének látszatni, Vilmos, orániai herczeg volt, II. Vilmosnak fia és I. Károly, Anglia királyának, Sturát Henrika által unokája, e hallgatag gyermek, kinek, mint már mondók, árnyékát a helytartóság mögött feltünni látták.
E fiatal ember 1672-ben 22 éves volt. Witt János vala tanitója s nevelésében azon czélt tüzte ki, hogy e régi herczegből jó polgárt csináljon. Honszerelmében, melly legyőzeté vele növendéke iránti szeretetét, az örökös edictum által elvevé Vilmos reményét a helytartóságra nézve. De az Isten kineveté ezen igényét az embereknek, kik a földi hatalmasságokat alkotják és megsemmisitik a nélkül, hogy tanácsot kérnének az ég királyától; és a hollandok szeszélye, s azon rémület által, melly őket XIV. Lajos miatt megszállta: megváltoztatá a nagy pensionár politikáját, s eltörlé az örökös edictumot, visszaállitván a helytartóságot, orániai Vilmos számára, kire nézve még a jövő rejtélyes mélyjébe burkolt tervei valának. Vissza