Előszó
Ki ne hallott volna az ótestámentumi zsidó hősnőről, Juditról?
Midőn Holofernes, Nebukadnezár király fővezére, Betúlia városát ostrom alá vette, a hős Judit asszony vállalkozott szülővárosa megmentésére. Merész elszántsággal átment az ellenséges táborba. Szépségével elkábította a vezért s miután lerészegítette, fejét vette. Erre a megrettent ellenség egy szálig vad futásnak eredt.
Így beszéli ezt el Judit könyve.
Nekünk is volt egy Juditunk. Szép volt, mint ótestámentumi zsidó névrokona. Csakhogy, míg az csak Betúlia városát mentette meg Holofernestől, addig a mi Juditunk hazája magyarságának volt egyik leglelkesebb megmentője.
A zsidó hősnő tettét költők, festők, szobrászok és zeneszerzők dolgozták fel művészileg. A mi kemenesaljai hősnőnknek még a nevét is homály borítja. Pedig a mely nép élni akar, a mely hosszú és szép jövőre tart számot, annak nem szabad elfelejtenie múltjának nagyjait. Nem szabad elfelednie azokat, a kik fáklyát gyújtottak a sötétségben s megvilágították a nemzet előtt a mívelődés, a haladás útját. «Korcs nép felejt csak ős nagyságokat!» «A lelkes eljár ősei porához s gyújt sírjuknál új szövétneket.» Ha valaki, Judit kétszeresen ébresztője s úttörője nemzeti szellemünknek, hisz akkor szegődött a hazaszeretet vesztaszűzévé, a mikor haldoklott a nemzeti szellem, a mikor romlásnak indult hajdan erős magyar!
Ezért kegyeletes feladatnak tekintettem nevének a feledékenység ködéből való kiemelését és munkáinak közrebocsátását. Hosszas utánjárással mindent összegyűjtöttem, a mi életére és munkásságára vonatkozik. Hadd legyen közkinccsé, a mi ma még hozzáférhető, de holnap esetleg már nem. Csak egy porszemmel akartam hozzájárulni irodalmunk történetéhez. Nagy segítségemre volt munkámban Dr. Badics Terencz úr, a ki gazdag gyűjtését rendelkezésemre bocsátotta. Szivességeért fogadja ez úton igaz hálámat.
Első sorban nektek szántam, hazám széplelkű leányai. Tanuljátok meg tőle, hogy minden életviszony mellett szolgálhatjuk hazánkat. Judit élete hangos tanúság e mellett. Emléke növelje nemes önérzeteteket, munkái élesszék honfitüzetek szikráját. Mutassátok meg, hogy a magyar honleány igazi mintaképének méltó utódai, örökösei vagytok. De ne a mai kor szemüvegén át nézzétek munkáit. Akkor más időket éltek, más csillagok jártak!
Most pedig útnak bocsátlak kicsi könyvem. Eredj, tanítsd meg hazám leányait, hogy Judit nem csupán zongoráján tudott szívhez szóló akkordokat fogni, nemcsak a varrótű és főzőkanál kezeléséhez értett, hanem írótollal kezében is tudta szolgálni hazáját. S a mi mindemellett a legmegkapóbb: hogy tudott jó feleség, jó anya is lenni!
Szombathely, 1909. augusztus 15-én.
Vadász Norbert.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal