"Dúdolnak a hideg szelek"

Előszó

Szegénység és politikai nézetek
Európa a 30-as években. Gazdasági válság, munkanélküliség, elszegényedés, nyugtalanság, szélsőséges bal- és jobboldali politikai mozgalmak. A kor e - csak címszavakban felsorolt - néhány jellemzőjét rendkívül érzékletesen elemezte Ingmar Bergman filmje, a „Kígyótojás", melyet tanulmányom címének, mottójának választottam. A történelem talán nem ismétli önmagát, mégis mintha a kilencvenes évek kísértetiesen emlékeztetnének a hatvan évvel ezelőtti állapotokra. Gazdasági válság, növekvő munkanélküliség, szegénység, európai vándorlások, s mindemellett a lengyelországi, olaszországi és oroszországi választások közismert eredményei. Nyugat-Európában a jóléti társadalom kimerüléséről, végóráiról vitatkoznak a szakértők, Kelet-Európában pedig az átalakulás társadalmi következményeiről, hatásairól. írásomban nem a harmincas és a kilencvenes évek összehasonlítására vállalkoztam, hanem sokkal inkább a jelenlegi helyzet elemzésére. A párhuzamok megvonását az olvasóra bíznám.
1. A társadalmak polarizációja, mint globális folyamat Az utóbbi években, évtizedekben sokféle fogalommal írták le a szociológusok a XX.század végének európai társadalmát Közkeletűvé váltak az olyan kifejezések, mint „rizikótársadalom", „posztmodern, vagy posztindusztriális társadalom", „konzumtársadalom" stb. Ezen fogalmakhoz zárkózott fel nemrégiben az un."kétharmados társadalom" fogalma. A „kétharmados társadalom" kifejezés alatt olyan társadalmi struktúrát értenek a szakértők amelyben a középosztály folyamatos „eltűnésének" vagyunk tanúi, s amelyben egy kétpólusú berendezkedés jön létre. A „kétharmados társadalom" kialakulásának folyamata, ideáltipikusan jelentkezett az elmúlt évtizedek Latin-Amerikájában. A kutatások szerint a reáljövedelmek csökkenése 1980 óta megfigyelhető jelenség Dél-Amerikában. Egyes országokban ez 50 % feletti csökkenést jelentett, a fejlettebb országokban 10 % körül mozgott. Ezzel párhuzamosan drasztikusan megnőtt a szegénynegyedekben, nagyvárosi vadtelepüléseken élők száma. Mexico City lakóinak 65 %-a, Lima népességének 70 %-a él ilyen slumokban, a létminimum alatt, vagy annak határán. Az elszegényedés következményeként jelentős polarizálódás következett be ezekben az országokban, amelynek jellemzője a középosztály elszegényedése, eltűnése a társadalomból, azaz egy kétpólusú struktúra létrejötte. Ezzel paradox módon, de csökkentek a társadalmi egyenlőtlenségek, a nagyvárosokra korábban jellemző szegregáció.(Castells, 1991.) Vissza