Az idők jelei 1928/1-4.

Előszó

Részlet az 1. számból:

Népszövetségtől az örökkévaló béke országáig.


Az emberiség minden korban bizonyságot tett a tartós békesség utáni vágyáról. A béke gondolatának megvalósítására igyekvő törekvéseket egészen a homályba vesző ókorig követhetjük. Olyan nagy birodalmak, mint Babylon, Médo Perzsia és különös képen Róma, igyekeztek a világ békéjét fegyverek ereje és elnyomatás által biztosítani. A célt azonban soha el nem érték. A keresztény korszakban azon felfogás tört magának utat, hogy az örök békét keresztény erkölcsi alapokra kell helyezni. A középkorban egyrészről a szent római birodalom német császárjában, másrészről a pápában keresték az egész keresztény világ egyesítése megvalósításának gondolatát. így Dante a «De monarchia» iratában egy nagy keresztény világszövetséget követelt a német császár fenhatósága alatt. A königsbergi filozófus, Kant hangsúlyozta az emberiség erkölcsi akaratára épített örök békét. Az általános világbéke gondolata az ujabb időkben szóban és Írásban mind gyakoribb megvitatás tárgyát képezte. Csaknem minden országban kapott a pacifizmus követőket. Az orosz cár biztatására 1899-ben a föld népei békekonferenciára gyűltek egybe Hágában. A mai népszövetségben a békegondolat látható kifejezést öltött, miután egy népek felé rendelt hatalmasság lett belőle. De vájjon be fogja e tudni tölteni a népszövetség a világbéke megvalósítására irányuló szerepét? Ha komoly a háború lehetőségének kiküszöbölése, mire való akkor a lázas fegyverkezés ? Minek az óriási ágyúk? Mire a tankok és harci repülőgépek óriási hadserege?

Vissza