Drejcek története/Katicabogár/A hosszú út/Diverzánsok

Előszó

Részlet a könyvből:

DREJCEK TÖRTÉNETE

Amikor a háború elkezdődött, Drejcek alig volt tízéves. Édesapjának, akit a faluban Skalarnak neveztek, be kellett vonulnia az olasz hadseregbe. Drejcek és édesanyja magukra maradtak. Az anya látástól vakulásig dolgozott a sovány földecskén, Drejcek meg iskolába járt, és legeltette egyetlen tehenüket, Riskát.
Édesapja havonként egyszer küldött levelet, és másfél év alatt többször is odahaza volt szabadságon. Ekkortájt jelentek meg a tolmini hegyeken és erdőkben az első partizánok. Azon az éjszakán, amikor Skalar szabadságra érkezett, a közeli dombtetőn tanyáztak. Bekopogtattak az ő házukba, bátran tehették, a ház magányosan állt a domboldalon. Skalar soha többé nem tért vissza az olasz katonák közé, elment a partizánokkal.
Alig telt el néhány nap, megérkeztek a fasiszta katonák, és keresték Drejcek édesapját. Mivel nem találták odahaza, elhajtották Riskát, és tüzes csóvát dugtak a ház szalmafedele alá. Skalarné meg Drejcek, akiket szintén magukkal akartak hurcolni, az utolsó pillanatban kereket oldottak. Bemenekültek az erdőbe.
Csak odafenn, a hegytetőn álltak meg nagy lihegve, és a fák közül nézegettek vissza otthonuk felé. Szomorú látvány volt az égő ház! Két nap, két éjjel barangoltak étlen-szomjan az erdőben, hegyek között, az éjszakákat a bokrok alján töltötték. Harmadnap rábukkantak egy partizánosztagra. Köztük volt Drejcek édesapja is. Boldogan ölelkeztek össze, pedig hát az újonnan jöttek nem jó hírt hoztak.És ez a legfontosabb. Vissza