Dramaturgiai dolgozatok II.

Előszó

Jelentékeny író dolgozatainak válogatott kiadása nem csekély föladatot ró arra, kiben az írói hagyaték tisztelete elevenen él. A fogas kérdést: mi maradjon ki? - alig lehet mindenkit kielégítő módon elintézni. Igyekeztünk azonban legalább föladatunk lényegét helyesen megoldani: mind adjuk azon czikkeket, melyek a műbíráló Salamon jelentőségének megállapításánál szóba jöhetnek. E kiadás Salamonnak első sorban dramaturgiai dolgozatait nyújtja. Ezek sem fértek el mind e két kötetbe s a másodikhoz mégis függeléket csatoltunk, melybe egyéb összegyűjtetlen eszthetikai dolgozatai javát soroltuk. Nyomósan ajánlta ezt azonban az a körülmény, hogy több jeles dolgozatát így már most közkézre adhatjuk s nem bízzuk ezeket a távol jövőre, mikor majd műbírálati dolgozatai két kiadásának pótkötete megjelenhetik. A kihagyott czikkek jegyzékét alább közöljük. E lajstrom nem teljes, már csak azért sem, mert Salamon nemcsak ismeretes - m. - áljegyével, de minden jelzés nélkül is írt. A Szinnyei József közölte bibliographiánál jóval teljesebb, a minthogy a jelen két kötetben megjelent czikkek közül is nem egyre csak a föltehető helyeken való alapos keresgélés vezetett rá. Kortársai közt akad majd tán, ki hozzájárúl e czímsor teljességéhez, mely aztán idővel egy pótkötet kiadásának alapja lehet.
A szöveget a czikkek első megjelenési helyével való pontos (szórul-szóra kísért, tehát hangos) összeolvasás alapján nyújtjuk. Meggyőződtünk e munka közben, hogy helyes kiadást ily összeolvasás nélkül adni nem is lehet. A másoló, még a legbuzgóbb is, munkájába belebódulva, elnéz egyes szókat, sőt sorokat is. Így támadnak a kiadások homályos helyei; ama botránykövek, melyekbe az olvasó, minél figyelmesebb, annál inkább beléjük botlik. A szöveg helyesírásán úgyszólván semmit s egyebekben is csak annyit változtattunk, hogy a mikép kötőszót, melylyel Salamon írói pályája elején (1855-56-ban) még sűrűn élt, rendre hogy-gyal cseréltük föl. Salamon 1857-től már maga sem használta a mikép-et, sőt egyszer később ő rovott meg érte egy színműírót. Az Irodalmi Tanulmányokban pedig, melyeket még ő maga adott ki, 1855-56-ból való czikkeit a föntemlített módon átjavította... Vissza