Előszó
Népszokások, népi játékok feldolgozásai az elmúlt évek során mind nagyobb helyet foglaltak el bábcsoportjaink műsoraiban. Hosszan sorolhatnánk a példákat. A megyei szemléken, a pécsi, békéscsabai országos fesztiválokon mindig találkoztunk ilyen jellegű produkciókkal. A gyermekbábosok I. Országos Fesztiváljának tájegységi döntőin és az ezeket követő televíziós adásokban ugyancsak számos helyi szokásfeldolgozásokat mutattak be az együttesek. /Lakodalmas játékok, Kisze-járás, szüreti mulatságok stb./ Az ezévi televíziós szemlén pedig nemcsak emelkedett ezeknek a produkcióknak a száma, de változatosabb is lett. /A győriek Puhab-bál-ja, Köröszakáli fonóka, Pünkösdölő játék, Aratóünnep a Tiszatájon, Somogyi farsang, Ormánsági fonóka stb./ 1968 nyarán Debrecenben a Bábfórum központi témája a "Népszokásaink és a bábszínpad" volt. A téma a várhatónál is nagyobb érdeklődést váltott ki. Az említett mennyiségű és minőségű gazdagodás, továbbá a fórum vitái és végső konklúziói feltétlenül szükségessé tették e gondolatkör részletesebb tárgyalását, kibontását.
Látnunk kell ugyanis, hogy a színvonal emelkedése mellett még számos tétovaság, zavar mutatkozik. Csak néhányat említünk:
A szokások gyűjtése néha felszínes, nem eléggé megalapozott. Egyes figurák, szereplők, vagy dalok nem illenek a témába: így stílustörés következik be. Némely esetben képzőművészetileg sem egységes a produkció. Dramaturgiailag sem mindig találják meg a műfaj követelte színpadi megoldásokat. Legnagyobb bizonytalanságot azonban az "élő" szokás és a bábszínpad közötti műfaj-különbözőség mutat. Úgy tűnik sokak előtt nem világos, hogy mely szokások alkalmasak bábszínpadi adaptálásra. S ha meg is találják ezeket, sokszor egy az egyben átteszik.
Úgy gondoljuk kötetünk egészével egyrészt tisztázza a szerző a valóban népi eredetű szokások gyűjtési módszereit, azok lényegét, szerkezetét, szöveg és dialógus felépítését, másrészt példáival, illusztrációival elindítja a fantáziát számos más variáns feldolgozásához.
A kötetünkben közölt dallamokat a tudományos lejegyzéseknél szokásos módon /g finálisra transzponálva/ adjuk közre. Megszólaltatásukkor természetesen - az előadó hangterjedelmének megfelelő - más hangnembe transponálandóak.
Témánkat e sorozaton belül tovább kívánjuk folytatni, s bízunk abban, hogy ezzel és a további kötetekkel határozott segítséget tudunk adni gazdag népművészetünk ápolásához, stílusos megelevenítéséhez.
Vissza