Drámák II.

Előszó

A mű eredeti címe: Jeru'sálem' pusztulása. Eredeti vitézi szomorú játék öt felvonulásokban. Flavius Josephus', akkoriban volt Gaileai igazgató' régtalált Írásaiból: szerzette Katona Jósef H. J. 1814. A későbbi kiadások alapjául szolgáló szöveg Pest vármegyétől került a Nemzeti Színház könyvtárába. A drámát mind 1814-ben, mind 1833-ban a cenzúra engedélyezte, de színpadra soha nem került.
Korábban már felmerült a gyanú, hogy Katonának ez a műve is átdolgozás, forrását azonban nem sikerült megtalálni. Valószínűbb, hogy valóban eredeti drámáról van szó. Bayer József szerint "mintha csak Bánk Bánjához készült előtanulmány volna, úgy hat ma az olvasóra". Gyulai felhívta a figyelmet Titus és II. Endre, Mária és Melinda rokonságára; Bayer ezt kiterjesztette Simon és Petur, János és Mikhál, Florus és Biberach, sőt Berenice és Gertrudis hasonlóságára is.
Van ebben jó adag túlzás. Kétségtelen, hogy Katona szélsőséges és meglehetősen általános típusokkal dolgozott a Jeruzsálem pusztulásában, nem csoda tehát, hogy a "jó király" (Titus), a "gonosz intrikus" (Florus), a "szerencsétlen nő" (Mária), aki megőrül, valamilyen formában a Bánk bánban is megtalálható. Egyes szereplőket mindkét drámában egy-egy ismétlődő kiszólással jellemez. A két műnek azonban alapvetően más mind a problematikája, mind a dramaturgiája. A bánk bán a klasszicizmus módszerei szerint fűzött jelenetezésre és pszichológiai elemzésre épül, a Jeruzsálem pusztulása pedig a korban divatos rémdráma és lovagdráma módszereire, vagyis a lélekrajzot nem tekinti a szerző feladatának. Az sok sem mellékes különbség, hogy a Jeruzsálem pusztulása prózában íródott; ekkoriban a magasztos téma, ha irodalmi rangú megformálást akart a költő kölcsönözni neki, főképpen, ha tragédiáról volt szó, a kánon szerint verset követelt. Tragédia a jeruzsálem pusztulása, de nem a klasszicizmus esztétikájának megfelelő tragédia, inkább a benne előforduló szörnyűségek miatt nevezi annak a szerző, pontosabban szomorújátéknak hívja, és ez a műfaji meghatározás elég tág abban a korban ahhoz, hogy akár színházi ponyvát is jelenthessen. Ponyva a Jeruzsálem pusztulása annak rendje és módja szerint, hiszen ismert szerző (Flavius) történetírását helyezi a színpadra, és mindössze egyetlen jelenet Katona eredeti leleménye, Matathias és felesége toronybéli kockázása, bár lehetséges, hogy ezt az ötletet, lévén kézenfekvő és korábban is, azóta is a drámaírók kedvelt játéka, máshonnan merítette. A döntő eltérés azonban az, hogy a Jeruzslem pusztulásában Katona még nem tesz kísérletet a nemzeti tragédia megteremtésére. Flavius adattömegéből kiválasztja a drámailag hatásosnak tűnőket, és - minthogy epikus történet akkoriban még ábrázolhatatlan a színpadon - megpróbálja ezeket egymással oksági viszonyba hozni, cselekménybe állítani. Vissza