Drámák

Fülszöveg

„A látszat: Határ Győző bűvész, aki mindent meg tud csinálni. Virtuóz, akinek a mesterség minden trükkje a kisujjában van. És él is vele: eleme a játék, a latin derű. A valóság: Határ Győző moralista művész, aki visszafordíthatatlanul arra irányítja pályáját, amerre a belső kényszer hajtja. Ellenzője minden megszállott elfogultságnak. Szabad szellem, akit épp a szabadság eszményének nevében - a legkegyetlenebb rabtartó kényszeríti pályára: önmaga. A látszat és a valóság megszenvedett párharca: műveinek ironikus feszültsége. A játszó ember és a vizsgálódó szellem egyeztetése. Latin szellem, de már a kései császárkor idejéből. Hívő, aki a hit ellentmondásosságán akadt fenn. Individualista, aki tudja, hogy csak a közösség egészével együtt lehet megmenteni a személyes létezési formát. Ironikus a kétségbeesésig, hős a szerep kétségbevonhatóságáig. Magányos, aki hatni akar; politikus, aki céltalannak lát minden ténykedést. Provokáló az összeférhetetlenségig, klasszikus a sokféle kötődésben. Befogadó a szétrobbanásig, egyöntetű az állandó ismétlődésig.
Sorsa: hit és ellenszegülés, érte börtön, majd számkivetettség. Színhelye évtizedek óta: Hongriuscule. [...] A számkivetettségben teremtett archimédeszi pont. Ahol zavartalanul megírhatja, ami a börtönévek magányában felgyűlt benne. Zavarhatatlanul. De visszhang nélkül is. Hongriuscule: nem politikai száműzetés (ha annak is indult valaha)Ł "procul negotiis"-lét, ahol feldolgozhatja a negotium tapasztalatait.
A század legnagyobb zavarait szenvedőként és bele nem törődő lázadóként élhette át. [...] Látszólag bezárkózott - a mítoszok világába, a képzeletében összetorlódó történelembe -, valójában sajátos módon kinyílt a század lényegi kérdései számára. Nem publicistaként. Íróként kérdez, szuverén, esztétikailag érvényes művekben válaszol." Vissza