Dráma- és színjátékesztétika I-II.

Fülszöveg

Részlet a könyvből:

Első rész
I. A DRÁMAESZTÉTIKA TÁRGYA, FELADATA, KAPCSOLATA A KÜLÖNBÖZŐ TUDOMÁNYOKKAL

Korábban részletesen megvizsgáltuk az általános esztétika egyes kérdéseit és ezen belül az ágazati vagy szakesztétikák szerepét. Az előző félévben a szakesztétikák közül alaposabban foglalkoztunk az irodalomesztétikával, és már akkor megjegyeztük, hogy a lira, az epika és a dráma bár egyaránt az irodalom müfajába tartozik, mégis mihelyt róluk külön-külön akarunk valami lényeges és általánositható megállapitást tenni, ujabb szakesztétikai tudományághoz, - jelen esetben - a drámaesztétikához kel fordulnunk. Ismereteink alapján tudjuk, hogy a müvészeti ágak felosztásának egyik meghatározó alapja az egynemü közeg. Éppen ez segitett bennünket abban, hogy az irodalomról mint müvészeti ágról beszéljünk, mert e müvészeti ágat minden mástól nyelvi egynemüsége különbözteti meg. Ám amikor a nyelvi egynemüség elhatárolja az irodalmat a zenétől, festészettől, szobrászattól stb., ugyanakkor differenciálatlan egységet tételez az irodalomhoz tartozó lira, dráma és epika között, holott a nyelvi egynemüségen belül a lira is, az epika is és a dráma is sajátos, csak rájuk jellemző törvényekkel rendelkeznek. E sajátosságokat az irodalomesztétika már nem vizsgálja, a rájuk adandó kérdéseket és válaszokat átadja más esztétikai tudományágnak. Vajon nem tulzás-e itt ujabb szakesztétikát közbeiktatnunk, vagy másként szólva: vajon a dráma képes-e tartalommal megtölteni egy csak rávonatkozó szakesztétikai terület? Vajon a drámaesztétika megtartja-e még kapcsolatát a filozófiával? A kérdésekre igennel kell felelnünk, mert ha a három irodalmi müfajt vizsgáljuk, látnunk kell, hogy keletkezésük, funkciójuk, a szubjektummal (az énnel) és az objektummal (a valósággal) való kapcsolatuk, a tartalom és forma megszerveződése, a formai különbségek érvényesülése más és más. Ezért a drámaesztétika létjogosultságát tagadni tudománytalan álláspont.
A drámaesztétika önállóságának egyik legfontosabb bizonyitéka az alapját képező dráma. Ha azonban a meghatározásunk csupán annyi, hogy a drámaesztétika tárgya a dráma, - ez tul általános, bár vitathatatlanul igaz. A dráma tárgya lehet az irodalomesztétikának, a drámaelméletnek, a dramaturgiának, a drámatörténetnek és a szinjáték esztétikájának is. A formális meghatározást tehát konkréttá kell tennünk. A dráma létrejötte, visszatükrözési sajátossága, a drámai tartalom és forma egysége, a formai elemek funkciója, az egyes müfajok (tragédia, komédia, szinmü stb.) szétválása és fejlődése stb. azok a problémák, amelyek a drámaesztétika igazi tárgyát képezik. Mint látjuk, ezek a kérdések valóban általánosak és a müfaj lényegét érintik, ezért a rájuk adható válasz filozófiai vonatkozásu, tehát világnézeti állásfoglalást parancsol. És ha felidézzük az esztétikai gondolkodás történetének az általános esztétikában röviden tárgyalt jellegzetességeit, feltevésünk igazolódik. Platon és Arisztotelész, Boileau és Diderot, vagy korunkban Ionesco és Miller drámeaesztétikai nézeteiben kitapinthatóak az idealista ill. materialista vonások, egy idealisztikus ill. materialisztikus filozófiai álláspont jegyei. A drámaesztétikában tehát a világnézeti frontok, a filozófiai állásfoglalások megnyilvánulásait is végigkövethetjük. A világnézeti lecsapódások azonban ritkán jelennek meg a maguk közvetlenségében. Sokkal inkább arról van szó, hogy ezek többnyire a drámaesztétika egy-egy fontos részterületét érintik. Platon a drámát társadalmi hatása miatt marasztalta el; Corneille - boileau nyomán - a katarzisz fogalmát szükitett le; Ionesco a drámában az irracionális erők felszabaditási lehetőségét látja. A marxista drámaesztétika feladata többek közt az is, hogy a különböző irányzatok harcát felfedeztte, és kimutassa a bennük jelentkező előremutató vagy retrográd tendenciákat. Ezért az esztétika módszerében dialektikus egységben valósuk meg a logikai és történeti elemzés elve. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a tárgyalás folyamán egyik vagy másik elemzési elv átmenetileg tulsulyba kerül. Pl. a tragikum tipusai, az un. tragikai vétség, a drámai élettények vizsgálatakor inkább a logikai elv kerül előtérbe, de mihelyt a felsorolt mozzanatok konkrét jelentkezését elemezzük, a történetiség szempontjai lesznek meghatározók. Vissza