Előszó
Részlet a könyvből:
Az 1880-adik év egyik áprilisi délutánján belépett szobámba Andrej, a szerkesztőségi szolga, és titokzatosan közölte, hogy egy úr sürgősen beszólni akar velem.
-...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az 1880-adik év egyik áprilisi délutánján belépett szobámba Andrej, a szerkesztőségi szolga, és titokzatosan közölte, hogy egy úr sürgősen beszólni akar velem.
- Kormányhivatalnoknak nézem, - tette hozzá Andrej - aranygomb van a sipkáján...
- Kérd meg, - mondottam - hogy jöjjön máskor. - Ma nagyon sok dolgom van; hiszen tudhatod, hogy csak vasárnap fogadok.
- De már itt volt harmadnapja is és könynyes szemmel kéri, hogy tessék elfogadni. Beengedhetem?
Sóhajtottam, letettem a tollat, s kezdettem várni az aranygombos úrra. Néhány pere múlva kinyílt az ajtó, s megpillantottam egy vállas, nagy férfiút, ki egyik kezében kéziratot tartott, a másikban sipkát, amelyen aranygomb volt.
A férfiúnak, ki oly sürgősen akart beszélni velem, fontos szerepe van regényemben, tehát pontosan le kell írnom külsejét.
Mint már említettem, vállas, nagy ember volt, s valósággal duzzadt az egészségtől. Negyven éves lehetett, nagyon csinos, jól öltözött férfiú. Ha igaz, hogy a szem a lélek tükre, fogadni mertem volna, hogy ez az úr nem tud hazudni. Hogy megnyertem volna-e a fogadást, arról később majd ítéletet alkothat az olvasó.
Vissza