Előszó
Drakula megjelenik
Hogy mindez mikor kezdődött, nem tudja, késztetést sem érez az emlékezésre, nehezen is tudná visszavezetni; tény, hogy mindig sokat képzelgett; voltak visszatérő álmai is, de...
Tovább
Előszó
Drakula megjelenik
Hogy mindez mikor kezdődött, nem tudja, késztetést sem érez az emlékezésre, nehezen is tudná visszavezetni; tény, hogy mindig sokat képzelgett; voltak visszatérő álmai is, de úgy gondolja, ezek csak a jelenés előzményei lehetnek, s mint ilyenek talán fontosak, talán nem, de arra, hogy a sötétség fejedelme mikor képződött meg előtte a maga rettentő alakjában, világosan emlékszik: egy szeles, hűvös, szeszélyes április eleji nap éjszakáján, de hogy mindez érthetőbb legyen, fel kell idézni az előzményeket: Valami üzéreknél tartottak házkutatást, s hiába hányták szét a lakást, nem találtak semmi olyasmit, ami indokolhatta volna brutalitásukat, s ha lehet, ez még csak jobban dühítette őket, az egyik társa széklábbal ütlegelte az öregedő, kövér valutaüzért, míg testes, esetlen lányai és őszülő hajú felesége kánonban visibáltak, undorító volt, ott is hagyta őket, visszament a székházba, s akkor ott vette észre a kissé csapzott, de az akkori fogalmak szerint mindenképpen hoch elegáns, csinos, fiatal nőt. A székház mindig kissé riasztó, mert félhomályos, s ezért talán nem megengedett képzeteket is gerjesztő folyosóján közeledett, dacosan, vonzón, sugárzón, s annyira elütött sivár környezetétől, hogy ő azonnal felfigyelt rá, "hát itt vagy, Nicolae?" hallotta, "akkor át is adnám neked a naccságát, azt csinálhatsz vele, amit akarsz!"
Vissza