Drága, kicsi Maarit (dedikált példány)

Fülszöveg

Talán négy éves lehettem, amikor álmomban különös szépségű, erdős tájat láttam, föléje sápadt, éjszakai égbolt borult, narancs-sárga napgolyóval. Később úgy értelmeztem ezt az álmot, mint az északi országokhoz, elsősorban Finnországhoz történő kötődésem titokzatos jóslatát.
A könyv, az írás szeretetét pedagógus szüleimtől örököltem, nekik is köszönöm. Iskoláskorom előtt már több tucatnyi könyvvel ajándékoztak meg, de mielőtt mindet kiolvashattam volna, Budapest ostroma során egy rettenetes bombázás sokemeletnyi téglarom alá temette őket.
Gimnazista koromban verseket írogattam - bizonyára nem jobbakat, mint bárki más hasonló korú - de Puskin és Lermontov verseiből készített fordításaimra már felfigyeltek a tanáraim. Érettségi évében, 1956-ban nem tudtam és nem is akartam összeegyeztetni Puskint és Lermontovot a szovjet-orosz tankokkal.
Elektromérnöknek készültem, mégis bölcsészdiplomával vágtam neki az életnek. Életem legfontosabb évtizedeit a kulturális diplomácia területén, elsősorban a magyar-finn kulturális és tudományos kapcsolatok építésével és egyetemi oktatómunkával töltöttem el. A műfordításra Képes Géza bíztatott, több mint huszonöt kötet finn regény, novella, vers és dráma fordítása, szerkesztése és válogatása jelzi, hogy hallgattam szavára.
Eddig két önálló kötetem jelent meg, egy ifjúsági regény és egy gyermekkönyv. Novelláimat a 80-as évektől kezdve az Élet és Irodalom és különböző folyóiratok közölték. Kisregények mellett legszívesebben ma is novellákat írok. Hogy miről szólnak, mit "üzennek" az olvasónak? Ha ezt nekem kellene elmagyaráznom, biztosan nem lenne jó. Vissza