Az antik háttér

Előszó

Részlet a könyvből:
„Ott van a hajdani város, Sabaria, amelynek sok maradványa ma is megvan, ezek között rendkívüli nagyságú oszlopok."1 írta Pietro Ransanus, Mátyás király nápolyi követe savariai élményeiről a 15. század második felében. Erre a korszakra vezethető vissza a római kőemlékek iránti tudományos érdeklődés, feljegyzések készítése, gyűjtések. A 16. századtól Magyarországon éppúgy, mint Európa reneszánsz szellemiségétől érintett területein számos főúr és főpap tudatosan gyűjtötte, építkezéseinél beépítette a felkutatott római köveket. Nálunk a Batthyányak, Nádasdyak, Zrínyiek, Gosztonyi János győri püspök és Verancsics Antal későbbi esztergomi érsek, Carolus Clusius és Wolfgang Lazius a legismertebbek ilyen irányú érdeklődésükről.
Savaria múltja jelen van Szombathelyen, és kitűnő „felvezetést" ad Képtárban helyet kapó kiállításnak. Ha az épület bejáratához az emeleti külső folyosón közelítünk, séta közben megtekinthetjük a szomszédos Isis-szentély romjait. Akár a Fő téren járva, a legutóbbi ásatáson megtalált és „in situ" helyreállított és bemutatott római útburkolatot és csatornarészletet szemlélhetjük meg - amelyeket a Septimius Severust császárrá kikiáltó légiók tapostak akár a vasútállomás felé közelítünk, és az édesanyját megkeresztelő Szent Mártonra bukkanunk, aki itt cseperedett fel. Vagy a város másik pontján a Perint patak mellett, ahol Quirinus püspököt ölték a megáradt patakba, mert nem áldozott a római isteneknek. Szent Márton nyomán járt az avarok ellen hadat viselő Nagy Károly Savariában, s jóval később Szily János püspök itt akarta a vergiliusi aranykor mintájára a város és székhelye újkori felvirágzását megalapozni. Savariában Rómától számították az időt és a távolságot, amit igen szemléletesen mutat a kiállított római mérföldkő. Róma adta a mértéket a jogban, a gazdaságban, az életmódban, a művészetben a provinciák lakóinak is. Mit jelentett a középkori és újkori szombathelyi polgárnak a város római öröksége? Szűkebb pátriánkból kitekintve, mit jelentett egy 17. vagy 19. században élt európainak az antik világ öröksége? Erre a kérdésre nyilván koronként és egyénenként más-más választ adhatunk. De hogy foglalkoztatta, kultúrájába és gondolkozásmódjába akarva-akaratlanul beépítette a görög-római múlt szellemi és tárgyi emlékeit, ezt senki sem vonhatja kétségbe.
A kiállítás látogatóit egy képzeletbeli időutazásra hívjuk meg. A kiállított festmények és grafikák azt tükrözik, hogy hogyan viszonyult a 16-tól a 19- századig élt művész és közönség az antik kulturális örökséghez, mit tartott abból megőrzésre méltónak, milyen emlékek, történetek, események foglalkoztatták a fantáziáját, minek adott saját korára vonatkozó új tartalmat vagy új értelmezést." Vissza