Olvasmányföldolgozások a hatodikos magyar tanításához

Előszó

Részlet a könyvből:
""Ez a harmadik darab" is az előbbihez "tartozandó, és úgy függ tőle, mint szem szemrűl a láncon, amint is kezdetibűl korán kitetszik." Ez is segíteni szeretne "mint a többi: mert azonegy drammának nyelve, azonegy pennának járása". Ezt a szándékát, hogy segíteni is akar, mentse az a mindíg erősebbé váló tanári óhaj, amely sürgeti a vezérkönyv mielőbbi megjelenését. Addig is, míg a vezérkönyvet nálam hivatottabb és hozzáértőbb emberek megírják, legyen ez feléje egy igénytelen lépés, egyben részleges pótlék. Tudatában van "ez a harmadik darab" is hibáinak, tökéletlenségének, hiányosságának - amit már a címben is érzékeltetni óhajtott - de jószándékkal született, és ez a körülmény talán kiérdemli számára a megértést és jóindulatot. Azt sem állítja magáról, hogy csalhatatlan, azt sem, hogy ez a kizárólagos és egyedül üdvözítő mód a magyar tanításban, mindössze csak ennyit: ez is egyik út, egy lehetőség, ismételve önmagát: így is lehet tanítani. Egy fogyatékosságára már itt az elején fölhívja a figyelmet: a verstani földolgozás hiányzik belőle. Viszont minden olvasmányföldolgozás mögött élmény van, egy sem csak elme-szülemény, az órák után és alapján került az írógép szalagja alá, ha néha eszmény után fut is, de valójában a gyakorlati életben gyökeredzik.
Talán föltűnik, hogy a tankönyvnek úgyszólván minden olvasmánya sorra kerül az alábbiakban. Ezt ennek a füzetnek az érdekében csináltam így. A füzet szándéka megérteti, hogy mindenkinek meg kell találnia benne a magáét, nem tudható előre, hogy ki mit kíván bővebben földolgozni. Maga az elv azonban fönntartandó: nem szabad minden olvasmányt aprólékosan földolgozni. Maga az elv azonban fönntartandó: nem szabad minden olvasmányt aprólékosan földolgozni, vagy végigelemezni, az esztétikai hatásnak is tág teret kell adni. Úgyancsak a használhatóság érdeke miatt törekedtem a változatosságra. Van, ahol technikai részt adok: módszertani földogozást, van ahol méltatást; van, ahol csak egykét utalást; ismét máshol csak fölhívom a figyelmet, hol lehet hasznosítható dolgokat olvasni, hogyan lehetne tárgyalni az illető anyagot. Tapasztalatból tudom, hogy ez utóbbi jelentősége nem csekély. Többnyire kérdéseket és feleleteket nyújtok, bár magam a tárgyalás idején többhelyütt fűztem hozzájuk néha negyedórás "magyarázatot" is, ezeket azonban természetesen nem közlöm. Erre is csak azért utalok, nehogy valaki félreértse, és egyoldalúsággal vádolja alaptalanul az itt föllelhető módszert. Aminthogy a diárium használatát, illetve az olvasmánytárgyalásaimban közölt ismeretanyagot sokan félreértették. Azt hitték, hogy ez mind bekerül a diáriumba és ezzel minddel megterhelem fiaim emlékezetét. Nem. Ez a sokaknak, nagynak és nehéznek tűnő ismeretanyag ezekben a régebbi olvasmánytárgyalásaimban csak a hogy úgy mondjam "magyarázat-anyag", amiből csak a lényeget kell meg- és följegyezniök. Gyakorlati eljárásom megmutatására ebben a füzetben közlök egypár diárium-följegyzést is egy-két olvasmányföldiratok, senki előtt sem kell mentenem, aki ismeri tankönyvünk fogyatékos mivoltát. Aki azt a helyes rendelkezést kiadta, hogy jegyeztetni tilos, kielégítő tankönyvekkel számolt, mivel pedig jelenleg ilyennel nem rendelkezünk: szükség törvényt bont. Nemcsak a módszer a fontos, hanem az is, hogy tudjanak a tanulók." Vissza