Magyar olvasmányok tárgyalása az alsó osztályokban

Előszó

Részlet a könyvből:
Egyik idei módszeres értekezletünkön elhangzott előadásom volt a magva, egyben létrehozója ennek a dolgozatnak. Célom ezzel is az ami az előadással. Nem elméletet kívánok nyújtani, hanem tisztán gyakorlati összefoglalást, tapasztalataimat egy határkőhöz érve (az elsőtől a negyedikig vezetve ugyanazt az osztályt). Abból az elvi alapból kiindulva, amely sürgeti a más tanárok óráinak látogatását, továbbá abból, hogy a vélemények kicserélése hasznos és elmemozdító, egypár olvasmánnyal kapcsolatban szeretnék beszámolni arról, milyen szempontokat emeltem ki tárgyalásukkor, azonfelül elmondani a tárggyal kapcsolatos észrevételeimet, véleményemet a nélkül, hogy az újszerűség és helyesség kritériumát igényelném magamnak. A dolgozat nem törekszik teljességre, nem mindíg részletező, többnyire csak a lényegre szorítkozik. Az alsó osztályos magyar tanításai anyagnak a fogalmazástanítás mellett legizgatóbb területe az olvasmány-tárgyalás, amely mindíg képes újat nyujtani tanárnak, diáknak egyaránt. Egyben egyike a leghálásabb, a legrugalmasabb területeknek is: itt érvényesülhet a tanár egyénisége leleményessége, a legjobban: mit lehet, és mit tud az ember "kihozni" egy olvasmányból és csak az olvasmányból a felsőbb osztályos tanulókénál lényegesen kisebb értelmi fejlettségi foknál.
Az olvasmányi anyag kiválasztása.
Ebben három szempont kell, hogy irányadó legyen: a vallásos, a hazafias és az irodalmi. Az első kettőről bővebben nem kell szólanom, és adva is van: a főhatóság gondoskodik róla, hogy ez a két szempont a tankönyveknél érvényesüljön. Igy a kérdés erre korlátozódik: milyen szempontok illetőleg melyik főszempont vezessen akkor, amikor a tankönyvből a tanmenet készítésekor kiválogatom az év folyamán átveendő olvasmányokat. Horváth János nézetét követve ezt a főszempontot vezessen akkor, amikor a tankönyvből a tanmenet készítésekor kiválogatom az év folyamán átveendő olvasmányokat Horváth János nézetét követve ezt a főszempontot az irodalmi szempontban látom. Tehát már az első osztályban is úgy válogatom ki az anyagot, hogy az a fölsőbb osztályok irodalmi oktatásához segítőm legyen. Nemcsak gyakorlati elgondolásokból - hisz így a fölsőbb osztályokban lényegesen könnyebb lesz az irodalom tanítása, ha már elsőtől kezdve tervszerűen válogatom hozzá az anyagot: van, mire támaszkodnom - hanem mindezektől függetlenül elvi okokból is. Az irodalmi szemontú válogatás kielégíti a többi irányokat is, mert ami illetőleg amik irodalmilag értékesek, azokban a moralizáló irány is megtalálja a maga célkitűzéseit, azok is, akik a formára vetik a főgondot, azok is, akik a tanuló szívére, kedélyére akarnak hatni. Végül ez a szempontú kiválogatás szépen összhangba hozható a tanulók korának fejlődési szakaszaival is. Az irodalmi műveltség értékére nem akarok itt hosszabban kitérni, akiket tüzetesebben érdekel, azokat legyen szabad Kornis Gyula közelmúltban megjelent kitűnő tanulmányához utalnom (Az irodalmi műveltség értéke. Bpest. Franklin Társulat). Itt csak Fináczyt szeretném röviden visszaidézni emlékezetünkbe, akinél jobban ma sem tudják összefoglalni a magyar irodalomban rejlő nevelői értéket. Ő mondja, hogy az irodalom érintkezésbe hoz a nemzeti múlttal, megismertet a nemzeti művelődés történeti fejlődésének jelentékeny részével, a nemzet szellemi kincseinek csorbítatlan megőrzését elősegíti. A nemzet szellemi életének eredményei az irodalomban vannak letéve. Az irodalom az egész nemzeti műveltség foglalata, benne nyilatkozik meg leghívebben a magyar lélek. "Belőle ismerjük meg a magyar nép eszményeit, törekvése tárgyait, képzeletének játékait, érzelmi világának végnélküli változatait, vagyis általa és vele és benne tanulunk meg igazán magyarok lenni." Vissza