A magyar írásbeli dolgozatok

Előszó

Részlet a könyvből:
"Az újabb irányzatú pedagógusok szeretik a fogalmazást alkotásnak nevezni. Ne kutassuk most azt, igazuk van-e vagy sem, de ismerjünk el legalább ennyit: egész magyar tanulmányuk folyamán semmi sem annyira sajátjuk a diákoknak, mint az írásbeliek. Sőt még tovább megyek: a dolgozat a diák legsajátabb tulajdona összes tanulmányai közül, ebben ad a legtöbbet magából, vágyaiból, gondolataiból, értelmi képességeiből, szinte azt mondhatnám: egy-egy dolgozat egy-egy darab tanítványaink lelkéből. Ha ezzel a tudattal, ezzel a lelkülettel vesszük kezünkbe minden egyes írásbelijüket, az egyén iránt kijáró köteles tisztelettel, megbecsüléssel, fontos lesz számunkra a fogalmazás-tanítás és talán nem lesz unalmas két órát végighallgatni az írásbeli dolgozatokról. De ilyen előzetes lelki magatartással sok örömet is találunk a fogalmazástanításban, mert ahogy egy kitűnő szakkönyv szerzője mondja az elmult évtizedek kedvesen föllengős nyelvén: "valóságos virágszedéses séta ez a lelkes hímes, harmatos mezején."
Az itt elmondandókban ne várjon senki magas színvonalú elméleti eszmefuttatásokat akár pl. a leíró, megfigyelő, tanult érzelmes és képlátó típusú tanulókról vagy tisztán elméleti síkon mozgató párhuzamot a régi és új fogalmazástanítás között való különbségről - ez az előadás folyamán úgyis kiderül - sem nagy és szép szavakat, hanem csak és csupán csak a gyakorlatot szem előtt tartó, a gyakorlatban hasznosítható észrevételeket, összeállítva a legmodernebb szempontú idevonatkozó irodalomból, kollégák és saját tapasztalataimból." Vissza