Az elektrokardiogramm

Előszó

Az elektrokardiographia, úgy amint a tankönyvek tárgyalják, elsősorban tapasztalati tudomány. Két forrásból táplálkozik: a megfigyelésből és a kísérletből. Statisztikai megfigyelésekből von le következtetéseket és ezeket viszi át az egyénre. Állatkísérletekből vezet le törvényszerűségeket és ezeket vonatkoztatja az emberre. Mindkét eljárás helyes és jogos, de csak egy bizonyos határig: mindkettő magában rejti az általánosítás veszélyét. A statisztika megállapításai igazak a nagy tömegre, az átlagra, de sokszor érvényüket vesztik az egyénre vonatkoztatva. Az állatkísérlet gyakran téves következtetésekre vezet, mert az egészséges kutyaszív anatomiája, topographiája a mellkasban, érellátása és beidegzése lényegesen különbözik a beteg emberétől.
Az elektrokardiographia fejlesztésének van egy harmadik kiindulópontja is: belső logikája, mathematikai alapja. Waller és Einthoven fektették le, Lewis fejlesztette tovább. Sajnos, később igen elhanyagolták. Az utóbbi években alkalmam volt ezen Mesterek munkáját tovább folytatni és összhangba hozni a tapasztalattal és a kísérlettel. Nézetem szerint csak az fogadható el igazságnak, ahol a kutatásnak ez a három útja összetalálkozik: e könyvben is főleg azokat az aprioristikus mathematikai elveket tárgyalom, amelyeket a posteriori a tapasztalás vagy a kísérlet igazol. Igy jutottam el egy munkaelmélethez, amely az ép és kóros Ekg legtöbb nyitott kérdésére választ ad. Az idő fogja megmutatni, hogy ez a munkaelmélet - Einthoven és Lewis munkásságának szerény folytatása - tényleg a valóságot tükrözi-e vissza. Mint váz, mint didaktikus vezérfonal azonban bevált és lehetővé teszi, hogy az elektrokardiographiát necsak megtanuljuk, hanem meg is értsük. Vissza