A Magyar Állami Földtani Intézet évkönyve XLVII. kötet 2. füzet

Előszó

A magyarországi kréta képződmények változatos üledékeiből eddig kagylósrák- (Ostracoda) maradványokat nem írtak le. Az Észak-Bakonyban végzett mangán- és bauxitkutatások során a középső-kréta apti emeletében az agyag-márga csoportnak csaknem valamennyi rétege Ostracodákban gazdagnak bizonyult. Egyes rétegekben az állandó fajok oly bőségben jelennek meg, hogy a faunát jóformán e fajok egyedei alkotják. Részletes feldolgozásuk nemcsak faunisztikai, hanem rétegtani szempontból és nem utolsó sorban a mangán- és bauxit-sztratigráfia gyakorlati vonatkozásai miatt is hasznosnak látszott.
Vizsgálataimat Herend és Eplény környékéről Noszky J. gyűjtéséből eredő anyagon kezdtem meg. A vizsgálati anyag átengedéséért fogadja e helyen is köszönetemet. Távolabbi célul tűztem ki a Bakony krétakori Ostracoda-faunáinak regionális tanulmányozását. A következőkben az egymástól jelentős távolságban levő eplényi és herendi kifejlődésből megismert fajok leírását adom. A feldolgozott anyag nagy része kevéssé jó megtartású. A biztosabb rendszertani meghatározást a teknő peremövi finomabb szerkezetének lehető részletes elemzésével igyekeztem elérni.
Több faunaelem leírását mellőztem, noha sajátos alaki jellegeik, méreteik stb. alapján elkülöníthetők, de rossz megtartásuk miatt kielégítő fajmeghatározásra egyelőre alkalmatlanok. Egyes faunák így fajban lényegesen szegényebbnek tűnnek fel, mint ahogy valóságban találhatók.
Az apti agyag-márga csoport egységes és fokozatos átalakuláson átment faunájának nemcsak változásai, hanem a helyenként magasfokú gyakoriságot mutató állandó és jellemző fajok társulási szerepe is remélhetőleg jó alapot nyújt majd részletesebb rétegtani tagolásához.
Munkám megjelenését a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatóságának áldozatkészsége tette lehetővé, ezért e helyen is őszinte köszönetemet nyilvánítom. Vissza