A gyógyítóművészet új irányai

Előszó

Részlet a kötetből:

A gyógyítóművészet újabb irányai

A nagyközönség előtt nem titok többé, hogy az orvosi világ és életszemlélet az utolsó évtizedek folyamán gyökeres változást, átalakulást szenvedett. A világválság, a kifürkészhetetlen történelmi mélységekből feltörő indítások, a veszélyes korforduló tisztító szelei és áramai átjárják az emberi kultúra minden zegétzúgát: szinte ítéletet ülnek az avultak és hervadtak fonákságain, a múltak visszás maradványain.
Sorsdöntő időket él Európa és vele együtt az egész eddigi lelünk alapjainak számító szellemi örökség. Megingathatatlannak hitt elvek és igazságok trónokkal és tekintélyekkel együtt hullottak porba a szemünk láttára; minden átszíneződött, új alakba fordult, idegenszerűvé lett. A diplomácia és politika stílusa merőben különbözik a múlt századból átmentett észjárásszülte cselekvési módtól. A művészetek keresgélő, szélsőséges kilengések után új evangéliumba kaptak bele. A hagyományok minden vonatkozásban recsegnek-ropognak. Természetes, hogy az általános megrázkódtatás nem kímélhette meg a kikezdhetetlennek hitt tudományok területét sem és könnyen megértjük, ha egyre-másra olvasunk még a fizikai tudományok merőben új arculatáról, a csillagászati világkép átrajzolásáról is. Mert félreértett tételek és felületes nézőpont békaperspektívája az, amikor a tudományt teljesen tárgyilagosnak akarják beállítani. Tudomány nincs, csak tudományt művelő emberek. Abszolút tárgyilagos embert pedig még mikroszkópos dekoráció és fehérköpenyes komolyság mellett sem lehet elképzelni. A való igazság az, hogy a tudományok is alá vannak vetve bizonyos mértékben a kor divatjainak, a tudományok is megérzik a korszellem behatásait. Nincs az a fölényeskedő szillogizmus, amely teljesen kivonhatná magát a mindenható idő módosító befolyása alól. Az emberi logika törvényei ugyan nem változhatnak, de igenis változik a logikai gépezet alkalmazási területe és változnak a világérzés szempontjai. A mai ember másként érzi maga felett elsuhanni történelmét, mint a századeleji ködben világosság és kibontakozás után. szomjazó polgárság. A modern-ember kételkedőbb, de apodiktikusabb is, mint történelmi elődjei... Vissza

Fülszöveg

A századforduló, de különösen az első világháború óta, az ember szellemi erőinek és képességeinek elismerése mind erőteljesebben jelentkezik az orvosi irodalomban is. Az anyagelvűség és a belőle származó egyoldalú orvosi irányzat tarthatatlansága napról-napra nyilvánvalóbb lesz és egyre többen szállnak síkra világszerte egy lelkibb és igazabb orvosi világnézetért.
Érthető tehát a nagy visszhang, amelyet az orvosi kérdések iránt érdeklődő nagyközönségben, valamint a tisztultabb felfogást áhító orvosok között is Dr. Weninger Antal v. egyetemi tanársegéd, orvos-írnok a napisajtóban és komoly vezető folyóiratokban megjelent írásai keltettek. Az a szakavatottság, amellyel a primitív népek gyógyításától a legújabb európai orvostudományos felfedezésekig otthonosan mozog, az a fölényes tudáson és orvosi tapasztalatokon nyugvó biztonság és bátorság, amellyel mindezekből kiemeli és átmenti az értékest és maradandót és megírásának virtuozitása teszik maradandó becsűvé munkáit.
Dr. Weninger Antal azonban nemcsak író a legjavából, hanem ízig-vérig orvos is, akinek neve a hazai és külföldi szakirodalomban is ismert. Legmerészebb ívelésű gondolatai, legköltőibb képei és fordulatai mögött is a legalaposabb szaktudás aranyfedezete áll. Idegenkedik az álreformerek szélsőségeitől, a sarlatánok dilettantizmusától, de irtózik a sablontól is. Új hangja, nagy felkészültsége, érdekes problémalátása olvasóinak mindenkor élményt, lelki gazdagodást jelent.
Dr. Weninger Antal három kötete harmonikus egységet alkot. A "Szellem és egészség" című könyvében a durvább tévhiteket bontja le, "A gyógyítóművészet új irányai"-ban a legújabb kutatások eredményeit és a jövő lehetőségeit ismerteti. Az "Orvos a lélekért" az újorvosi spirituális világnézet alapjait fekteti le. Vissza