Araszolólepkék I.

Előszó

Az araszoló-alkatúak családsorozatba tartozó lepkék túlnyomó része kicsiny vagy közepes fesztávolságú. A nagy termetű fajok előfordulása szinte kizárólag a trópusi területekre korlátozódik. Pödörnyelvük az esetek többségében megvan, de sok fajnál csökevényes, ill. működésképtelen. Állkapcsi tapogatóik csökevényesek. Szárnyaik a testhez viszonyítva általában nagyok, szélesek, háromszögletűek. A szárnylemez vékony, hajlékony, a pikkelyzet finom és sokszor gyér, úgyhogy a szárnyak áttetszőek. A rojt számos csoportnál rövid vagy közepesen hosszú, másoknál jól fejlett. Az erezet rendkívüli módon variál. Az axillaris erek összeolvadtak. Azoknál a csoportoknál, amelyeknél az analis ér csak nyomokban van meg, a szárnyak analis része többé-kevésbé redukált.
A családsorozat messze legnagyobb fajszámú családja az araszolok (Geometridae), de ezen felül még több családot sorolnak ide. Ezek rendszertani helye, valamint az egész családsorozat rokonsági viszonyai rendkívül vitatottak. Sokan az araszolok mellé állítják az Epicopeidae és Lonomiidae családokat, mások ezen felül az egész Uranoidea családsorozatot (Uraniidae, Epiplemidae és Lacosomidae). Vannak kutatók, akik a Papilionidea családsorozat részeként kezelik az araszolókat. A legelterjedtebb felfogás szerint az araszoló-alkatúak a Pyralidoidea családsorozatból váltak ki. Erre utalna a szárnyerezet fokozatos egyszerűszdése. A legújabb rendszertani munkákban viszont a Geometroidea családsorozatba tartoznak a Drepanidae és Thyatiridae családok is. Maga a családsorozat pedig a Bombycoidea és Sphingoidea sorozatok között foglal helyet. Az általunk követett rendszer szerint faunaterületünkön csak a Geometridae család képviseli a sorozatot 8 alcsaláddal, 150 nemmel és 381 fajjal. Hernyóik - kevés kivételtől eltekintve - szabadon élnek. Az imágók jellegzetesen éjszakai állatok, még kora esti vagy hajnali órákban repülő is alig akad közöttük. Nappal csak néhány faj látható.
55. család: GEOMETRIDAE - ARASZOLÓK Az araszolok legnagyobb része kicsiny termetű; közepes is aránylag kevés akad közöttük, míg a nagy termetű fajok száma egészen elenyésző. Fejük kicsiny, máskor közepes nagyságú vagy feltűnően apró. Ritkán válik el élesen a testtől, rendszerint a torhoz simul. Szemeik kerekek és csupaszok (csak az Archieariinae alcsaládra jellemző az ovális szem). Pontszemeik rendszerint nincsenek. Pödörnyelvük általánosságban véve táplálékfelvételre alkalmas, de vannak nem táplálkozó imágók is. Állkapcsi tapogatóik csökevényesek, hosszú, karcsú ajaktapogatóik túlnyúlnak az arcon. A csápok felépítése változatos. A hímeké gyakran fésűs vagy fűrészes fogú, máskor pillás vagy fonalas. A nőstényeké csak kivételesen fogazott, de a fogazás mindig rövidebb a hímekénél. A tor közepesen erős, csak ritkán robusztus. Vissza