Az atka háború

Előszó

A magyar méhészetet 1987 őszén, 1987-88 telén igen nagy csapás érte. A méhállomány jelentős része hirtelen, hetek alatt elpusztult. A teljes méhcsalád-pusztulás mértéke országosan, az egész méhállományra vonatkoztatva, mintegy 30%-osra volt becsülhető annak idején. Ugyanennyire a legyengült és kisebb mértékben károsodott méhcsaládok aránya (200-200 ezer méhcsalád). Az igen nagy mértékű méhpusztulást egy új károsító, az ázsiai nagy méhatka, a VARROA JACOBSONI okozta. Ezt 1978-ban a keleti országhatár mellett találták meg. Pár év alatt elhatalmasodott a kártétele. 1984 táján már az egész országban elterjedt, elérte a nyugati határszélben lévő méhészeteket is. A károsodás azért vált nagymértékűvé 1987-ben, mert a károsító elleni védekezésként használt füstölőcsíkok sokasága részben hatóanyag nélkül, vagy csökkentett hatóanyaggal került felhasználásra. Ma már tudjuk, hogy a forgalomba való kikerüléskor is jelentős része csökkent hatóanyag-tartalmú volt.
A kár ledöbbentette a méhészeket. Természetesen el is keserítette. A káruk megtérítése végett a legkülönbözőbb szervekhez fordultak.
A méhészeknek kálváriája volt ez és az ezt követő esztendő. A kálváriát és egyes stációit olvashatjuk ebben a könyvben. Azt, hogy milyen szövevényes, szövődményes, összefonódásokkal terhelt úton kellett bukdácsolnia az igazságot kereső méhészeknek. Vissza