Olasz egyetemi városok magyar vonatkozásai

Előszó

MAGYAR Tudományos Akadémia Forster-Scitovszky-féle tanulmányi alapja ösztöndíjasaként 1901 január 9-én érkeztem először Rómába kutatni. Kitűzött célom volt a Báthoryak kora (1571-1613) részleteinek s főleg mívelődéstörténeti vonatkozásainak felderítése, meg külföldi összeköttetései ismeretének kimélyítése, amikkel immár tíz esztendeje hivatásszerűen foglalkoztam. Tárgyköröm azonban munkaközben hamarosan kibővült: abban az arányban, ahogy levéltári kutatásaim folyamán (a Vatikánban s az örökváros egyéb gyűjteményeiben) mind több magyar anyagra bukkantam. Másolati kötegeim hétről-hétre gazdagodtak és váltak változatosabbakká, úgyhogy egy szép nap arra a nagy elhatározásra jutottam, hogy összegyűjtöm az olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyvi bejegyzéseit és minden életrajzi adalékát, ami még olasz földön vagy egyebütt feltalálható. Hogy e feladat mily, óriási arányú volt, megítélhető abból is, hogy midőn a M. Tud. Akadémia 1859-i nagygyűléséből hasonló tárgyra hirdetett jutalomtételt, azt csupán az Árpádok idejében külföldön tanult magyarokra korlátozta. A beérkezett akadémiai pályaművek közt Vass József kegyesrendi tanáré lett a győztes, de bizony abban a megkívánt „kútfői nyomozások" addigi gyér számú oklevéltáraink néhány szűkös adatára szorítkoztak, amennyiben mindössze négy tanulót birt felsorolni Bologna, Pádua és Vicenza egyetemein, s ezek közt is csupán egy a szorosan vett magyar. Ily szegényes eredmény mellett az Akadémia 1869-ben ujabb jutalmat tűzött ki, most már a hazai és külföldi iskolázás XVI. századi története megírására. A nehéz feladatot Frankl (Fraknói) Vilmos áldozár oldotta meg, Vassénál nagyobb készültséggel, bár kutatásai csak hazai levéltárakra terjedtek. Műve hézagait azonban nemsokára kiegészítette további gyűjtésével, 1878 tavaszán pedig Bolognában is dolgozott pár napig, magyar diákok után kutatva. Vissza