Dr. Végh Rozmaring

Előszó

Részlet a könyvből:

Én nem fekszem le és nem fekszem le és nem fekszem le! - Az, aki ilyen határozottan kitartott elhatározása mellett, jóformán alig látszott ki a földből. Nyolc éves volt, de nagyon apró növésű, törékeny kis lány. Földig érő hálóingében, aranyszőke fürtös hajával és nagy fekete szemeivel olyan volt, mint egy szép, nagy baba, csak éppen, hogy nem beszélt olyan illedelmesen, mint a kirakatba kitett babák szoktak. S ami a fő, nemcsak akkor beszélt, amikor megnyomták valahol, hanem kéretlenül is teljes erővel zengte tovább:
- Én nem fekszem le és nem fekszem le!
- De Rosemarie!
- Nem Rosemarie! Nem és nem! Vagy Titin is velem jön vagy én sem megyek aludni!
- De Titin nem fekhetik maga mellé az ágyba!
- Nem is akarom, hogy oda feküdjék. Felül fekszik, ott, ahol van hely a lábamnál. Énnekem nem kell az egész ágy, én még kislány vagyok!
- Nem, Rosemarie, azt nem lehet! Nem egészséges. Kutyának semmi helye a gyerekszobában. Különben is Titin piszkos!
- Titin nem piszkos. Titin tiszta, az én kutyám tiszta! És én nem fekszem le, ha Titin nem jöhet velem! Akkor inkább én is kimegyek Titinhez aludni!
- De nem fér ám el Titin kis kosarában - próbált a kislánnyal tréfálni a nevelőnő, de Rosemarie keményen visszautasította a tréfát:
- Ha nem férek el a kosárban, akkor lefekszem a kosár mellé. Titin biztosan odajön mellém. Megyek is már... Vissza