Gyermekvédelem pszichológiai és pedagógiai nézőpontból

Fülszöveg

Veczkó József a gyermekvédelem gyakorlatában szerzett több évtizedes tapasztalatait és a szegedi tudományegyetem pszichológiai tanszékén kifejtett oktatói, elméleti munkásságának eredményeit összegzi ebben a szintetizáló műben. Új könyvét elsősorban a szakirányú egyetemi és főiskolai képzés hallgatóinak tankönyvéül szánta, de más korosztályok képviselői és több humán terület szakemberei is megtalálhatják benne a természet- és társadalomtudományi összefüggésekbe ágyazott, morális szempontokkal ötvözött lélektani, nevelési ismeretek gazdag tárházát.
A szerző így vall művéről:
„A könyv címe is jelzi, hogy a gyermekvédelem nagy egészéből a pszichológiai és a pedagógiai nézőpont bemutatására teszek kísérletet. Ezt azzal indoklom, hogy a gyermekvédelem rendszerében a főszereplő a gyermek, az ő személyisége. Érthető, hogy külön fejezetben foglalom össze a különféle személyiségelméleteket, hogy ezután felvázoljam a személyiség fejlődését meghatározó feltételeket. Ezzel akartam... Tovább

Fülszöveg

Veczkó József a gyermekvédelem gyakorlatában szerzett több évtizedes tapasztalatait és a szegedi tudományegyetem pszichológiai tanszékén kifejtett oktatói, elméleti munkásságának eredményeit összegzi ebben a szintetizáló műben. Új könyvét elsősorban a szakirányú egyetemi és főiskolai képzés hallgatóinak tankönyvéül szánta, de más korosztályok képviselői és több humán terület szakemberei is megtalálhatják benne a természet- és társadalomtudományi összefüggésekbe ágyazott, morális szempontokkal ötvözött lélektani, nevelési ismeretek gazdag tárházát.
A szerző így vall művéről:
„A könyv címe is jelzi, hogy a gyermekvédelem nagy egészéből a pszichológiai és a pedagógiai nézőpont bemutatására teszek kísérletet. Ezt azzal indoklom, hogy a gyermekvédelem rendszerében a főszereplő a gyermek, az ő személyisége. Érthető, hogy külön fejezetben foglalom össze a különféle személyiségelméleteket, hogy ezután felvázoljam a személyiség fejlődését meghatározó feltételeket. Ezzel akartam megalapozni azon felfogásomat, hogy a gyermek is autonóm személyiség, az öröklött adottságok, a szociokulturális környezet - pszicho-szociális hatások, a nevelés és az egyén önfejlesztő tevékenységének integrációja. Így válik világossá, hogy a gyermek mint egyed az említett hatásokat magába építve, saját belső késztetései segítségével alakítja ki önmagát személyiséggé, aki vagy megfelel a kultúrában elvártnak, vagy fi vesztesek életpályájára kerül: személyiségzavarokkal küszködik. Ezértiválik kulcsfogalommá a genetikai mintázat, a kultúra mint rendszer, az ősbizalom, az érintés és kötődés, a családi otthon, az életminőség, a személyen belüli folyamatok ismerete, a veszteségélmény, a krízisállapot, a pszichés trauma, a pozitív pszichoszociális segítség és az újraiptegrációs képesség." Vissza