Közelebb Uram hozzád!

Előszó

Betlehem csillaga fénylik fel a láthatáron . . . Ádvent, ádvent: e szó zsong ismét köröttünk. Mi az értelme ennek az idegenül csengő szónak? Mi az ádvent voltaképen ? Ádvent a karácsony tornáca. Ádvent Betlehem szent küszöbe. De több: ádvent a vágy, az epedés a jobb, a szebb, a békésebb után, boldog theophaniák után, Istennek a földön teendő látogatása után. Az ádvent egy zörgetés az egek kapuján: ti csillagok már jöjjetek, jöjjetek a földre le, töltsetek be örömmel bérc, halom, erdő s puszta mezőt. Az ádvent egy imás zsolozsma: Szálljatok le, szálljatok le, karácsonyi angyalok.
Ádvent a csodák kapuja, miként a régiek elefántcsontkapuja, melyen királyok álmai szoktak átrajzani. Tán tízszer tíz a kapuknak száma, miket a vágy ácsolt a Biblia szent világában, melyen át a karácsonyi csoda jöttét várta. A haldokló Mózes végső erejével kaput szegez, melyen át a nála nagyobb próféta jöttét várja; ha megjön: „Őt hallgassátok". A lelkét kilehelő Jákób a sír szélén ádventi mécsest gyújt: „Szabadításodra várok, óh Uram", igy sóhajt fel, mielőtt galambősz fejét a halál sarlója alá hajtaná. A bábeli vizekhez hurcolt hontalanokat vigasztaló Esaiás szüntelen az ádvent hídjait építgeti s ha a sivár valóság lerombolja őket, újból összeszegezi karfájukat: „Gyermek születik nékünk. Fiú adatik nekünk és az uralom az ő vállain lészen". Vissza