Kőtábla, deszkapalánk, vasfüggöny

Fülszöveg

...Papírrepülőkre felségjeleket rajzoltunk, aztán a gépeket egymásnak eresztettük. Aki jó erős orrot készített, nyerési esélye volt. De 1944-ben ez már korántsem volt ilyen egyszerű. A gyermekjátékot is átszövi a politika...
A legtöbben magyar repülősök akartak lenni... Jó néhányan német gépet vezettek harcba. Volt egy-két olasz gép is. És az ellenség? Nélküle nincs háború. Valakinek ezt is vállalnia kell, valakinek el kell vinnie a balhét. Az ellenséges gép, lehetett bár a legjobb, vezesse bár a legügyesebb pilóta, halálra volt ítélve. Sorsa a megsemmisítés, bármely hősi csata végén.
Egyszer-egyszer morgolódás nélkül felvállaltam játszótársaim kegyetlenül igazságtalan döntését. De minden alkalommal! Ez mérhetetlenül igazságtalannak tűnt. Megpróbáltam ellene lázadni. Én is magyar gép akartam lenni! Magyar, nem olasz, nem német, magyar! Győzni akartam én is legalább egyszer-egyszer. De társaim ezt soha nem engedték meg...Az én gépem sorsa már jó előre meg volt pecsételve, mint orosz, vagy mint amerikai gép, ellenséges gép...
...Mintha a sors osztotta volna le már jó előre ekként a kártyákat. A játékban éppúgy, ahogy az életben. A gyermekjátékban is a megkülönböztetés és a kirekesztés uralkodott. Beleszivárgott ide is éppúgy, mint az élet minden területébe...
... Vasnéhoz hasonlóan Seidl úr is a járdán kísért bennünket, borvirágos orra összetéveszthetetlen. Német nemzetiségű, ha akarná most nagy úr lehetne. De Seidl úr nem elsősorban német, azután ember. Hanem megfordítva. Mindenekelőtt humánus, melegszívű, érző, segítőkész, jóindulatú ember. Csak ezután német. Ezután a meghatározó elem után már lehetünk bármik: protestánsok, zsidók, szeplősek, szőkék, mazochisták, lóversenyzők, biciklisták, sőt akár bicsérdisták is...
... Az asszimiláció gazdagíthat, hiszen kultúrák találkoznak s osztoznak kincseiken. Ha az asszimiláció erőszakolt, mert a "befogadó" környezet intoleráns, az asszimilált embereknek lelki kínokat okoz. A kényszerűen feladott tradíciókkal együtt lelkük egy része is lehasad, megcsonkul. Szükségtelenül és értelmetlenül szóratják szanaszét évezredes kincseiket. Ez történik az asszimilációra kényszerített zsidósággal és ugyanezt éli át a határainkon túl élő magyarság is.
... Apám 1945 végén anyámmal együtt belépett a Kommunista Pártba. Olyan magától értetődőnek tűnt, hogy az un. fasizmus ellen a leghangosabban, s - úgy tűn akkor - a legkövetkezetesebben fellépő pártról van szó. nagy agitáció, tagtoborzás is folyt még akkor a politikai hatalom megszerzése érdekében. Azt mondták szüleimnek, hogy mindazoknak ott a helyük, akik az elmúlt rendszerben az üldözöttek oldalára kerültek. Hát ez stimmel.t
Nem sokáig fizettek azonban tagdíjat. Még jóval a két munkáspárt egyesítése előtt "tisztogatás" címen kizárták őket, mondván "osztályidegenek". Korábban fajidegenek, most osztályidegenek. Idegenek, pedig mindenki jól ismerte őket a környéken régtől fogva. És ők is ismerték azokat, akik kizárták őket. Akik között nem egy olyan elvtárs volt, aki csak most lett elvtárs, régen inkább "testvér" volt. Nos az élet forgandó, változékony: korábban ők, a testvérelvtársak voltak bent, most apámék voltak kint... Vissza