Világörökségünk

Előszó

Korunkban a technika fejlődésének köszönhetően egyre többet tudhatunk meg a világ sokszínűségéről személyes, vagy virtuális utazás élményeként. A szélesre tárt kapun belépve a világ kulturális-természeti kincsei napjainkban elérhetővé váltak számunkra.
E kedvező tény mellett nem szabad megfeledkeznünk a világ természeti és kulturális értékeinek fenyegetettségéről sem. A történelemből ismert veszélyeken túl a huszadik században olyan folyamatok jelentek meg a társadalom működésében, a gazdaság viszonyaiban, a technika fejlődésében, amelyek következménye és együttes hatása akarva-akaratlanul kihívást és növekvő fenyegetettséget jelent az emberiség hagyományos értékrendje számára, így a kultúra és a természet kincseire.
Az emberiség jövőjéért felelősséget vállaló tudósok, művészek és politikusok e veszélyt felismerve fogalmazták meg 1972-ben a világ kulturális és természeti értékei fenntartásának szükségességét az UNESCO Világörökségi Egyezmény dokumentumában. A körültekintően megfogalmazott szöveg hangsúlyt fektetett arra is, hogy az egyes országokban levő világörökségi helyszínek - a legkiemelkedőbb, egyetemes jelentőségű értékek - védelme önmagában nem helyettesítheti a többi kulturális és természeti értékvédelmét, mutasson inkább példát azok megőrzéséhez.
A világörökség szellemisége a globális és a helyi érdekek összehangolását kedvező eredménnyel valósítja meg. Az egyes helyszínekben „felajánlott" nemzeti kulturális értéket a világ közös kulturális örökségévé fogadja be. A nemzeti örökség így közvetlenül az egyetemes örökség részévé válik anélkül, hogy érdekei csorbulnánk, sőt az ismertté válás révén gazdagodik egy különleges kategória elismertségével.
Magyarország 1985-ben csatlakozott a Világörökség Egyezményhez és a dokumentum még ugyanabban az évben beépült a magyar jogrendbe. Az azóta eltelt időszak igazolta Magyarország elkötelezettségét a világörökségi eszme iránt. A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága a világörökségért kifejtett szakmai-diplomáciai munkájának köszönhetően láthatta vendégül az UNESCO Világörökség Bizottsága rendkívüli vezetőségi ülését, amely az Egyezmény megújulási reform folyamatának első fontos állomása volt. 2002 júniusában - az Egyezmény születésének 30. évében - a Világörökség Bizottság Budapesten tartotta ünnepi ülését. Az itt elfogadott Budapesti Nyilatkozat megújult formában adott útmutatást a részes államoknak az elkövetkezendő időszak feladatainak teljesítéséhez, az Egyezményben vállalt kötelezettségeik végrehajtásához.
Az 1987-ben elsőként felterjesztett két pályázat - a Budai Várnegyed és a Dunapart, valamint Hollókő építészeti együttese - felvétele óta 2002-ben a Tokaj-Hegyaljai borvidék kultúrtájjal együtt nyolc helyszínre gyarapodott a magyar világörökségi helyszínek száma.
A kiadvány a világörökségi értékeinkről készített kiállítás képeibe ad betekintést. Vissza