Előszó
A Nagy László-i sor híven fejezi ki egy, az "édes kis Hazá"-ból elment, de el nem szakadt alkotó szellemi ember lelkületét, sorsát. 1941 december végén fiúgyermek született a Belső-Cserehát büszke...
Tovább
Előszó
A Nagy László-i sor híven fejezi ki egy, az "édes kis Hazá"-ból elment, de el nem szakadt alkotó szellemi ember lelkületét, sorsát. 1941 december végén fiúgyermek született a Belső-Cserehát büszke kisnemesi falujában, Lakon a Varga családban. A Keresztségben a Gábor nevet kapta. A mindenkori Borsod vármegye határán, a Mánta patak völgyében fekvő településen rövid ideig él a kis család. A megélhetés, a szükség előbb Damakra, majd Szikszóra kényszeríti őket. Gábor Szikszón kezdi iskoláit, majd Sárospatak, Debrecen lesz tanulmányainak színhelye. Munkálkodásának állomásai, Karcag, Hajdúböszörmény, Nyíregyháza, Debrecen is messze esnek a szülőfalutól, ahová gyermekkorában igen sokat "hazajár" Perényi nagyapóhoz, Győri nannyához.
A szünidőbeli gyermekkori élmények, emlékek oly eleven, meghatározó erejűek, hogy a felnőtt oktató, kutató ember vissza-visszatér hozzájuk erőt, témát, hitet meríteni. A múlt vezeti, visszahívja mind a mai napig.
Dr. Varga Gábor a debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola neveléstudományi tanszékének docense, neveléstörténetet oktat. Az a tanár, aki augusztus végén alig várja a becsengetést, hogy mihamarabb taníthasson a legnagyobb szeretettel és örömmel. A hallgatóktól felé áradó szeretet számára az igazi fizetés-többlet, ami a csábítások ellenére, az olykori mellőztetés dacára a pályán megtartotta, megtartja. Negyedszázada munkálkodik az óvó- és tanítóképzésben, jövőre lesz harminc éve, hogy megjelent első publikációja. idén töltötte le harmincadik szolgálati évét. Méltó rá, hogy számbavegyük írásait.
Vissza