A béta-blokkolók szerepe a cardiovascularis eseményláncolat befolyásolásában

Előszó

A cardiovascularis betegek ellátása során még ma is gyakran fordul elő, hogy az előírt nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelés célja egy-egy konkrét tünet, betegség befolyásolása. Nem vesszük figyelembe azt, hogy: 1.) az adott betegség gyakran csak az egyik állomása egy eseményláncolatnak és a nem meg- felelően megválasztott kezelés, bár átmeneti, tüneti javulást eredményezhet, de végső soron a betegség progresszióját, kedvezőtlen kimenetelét idézi elő (pl.: pozitív inotróp szerek alkalmazása a krónikus szívelégtelenség kezelése során); 2.) a kezelési módszer kiválasztásakor nemcsak az adott tünetre, betegségre gyakorolt hatást kell figyelembe vennünk, hanem azt is, hogy a kezelésnek milyen hatása van az eseménysor többi elemére (pl.: a hypertonia kezelése során olyan szereket kell választanunk, amelyek nemcsak a vérnyomást mérséklik, hanem csökkentik a hypertoniával kapcsolatos morbiditást és mortalitást, kedvezően befolyásolják a többi kockázati tényezőt és a társuló betegségeket).
A cardiovascularis eseményláncolat magába foglalja a genetikai hajlamot, a szociális-gazdasági hátteret, a környezeti hatásokat, melyek a kockázati tényezők által súlyosbítva a cardiovascularis rendszer funkcionális, majd organikus eltérésein, az ezek következtében kialakuló betegségeken, szövődménye- ken keresztül vezetnek az egyre súlyosabb állapotig, végső soron a halálig. A cardiovascularis eseményláncolatot figyelembe vevő orvosi gondolkodás lehetőséget ad arra, hogy a kezelési módok megválasztásakor részben a megelőző, részben a holisztikus, az események összefüggéseit figyelembe vevő szemlélet váljon uralkodóvá.
A szervezet belső egyensúlyának a megőrzésében, a környezeti behatásokhoz történő gyors alkalmazkodásban fontos szerepet játszanak a neuro-humorális mechanizmusok, melyek közül a legnagyobb jelentőségű a szimpato-adrenális és a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer. Vissza