A vácrátóti botanikuskert

Előszó

A kert létesítésével az ember célja az, hogy a növényt, s vele a természet egy kis részét lakóhelye közelébe vigye, hogy szépségét, hasznát közelről élvezhesse. A botanikuskert létesítésével messzi tájak, más földrészek növényeit is egy helyre összegyűjtve alkalmat nyújtunk azok megismerésére, lehetővé tesszük azok tanulmányozását, tudományos célra való felhasználását és az idegen tájak növényeiben való gyönyörködésen keresztül az ismeretek bővítését. A növényvilág formagazdagságának, életmódjának, alkalmazkodó képességének, stb. megismerésével elmélyítjük az ismereteken keresztül a természetszeretetet.
Tudunk arról, hogy már a legrégibb kultúrnépeknél, egyiptomiaknál, babiloniaiaknál létesítettek olyan kerteket, amelyekbe más vidékről szállított növényeket - elsősorban fákat - is ültettek. A perzsáknál, zsidóknál, görögöknél, rómaiaknál már olyan kertek voltak, amelyek oktatási célra is szolgáltak, s a rómaiak Plinius szerint már sok, idegen tájakról származó növényt kultiváltak. A középkorban jóformán csak a kolostorok gyógy- és haszonnövény kertjeit találjuk. A 14. és 15. században Prágában, Firenzében, Toscanában távoli vidékek egzotikus növényeiből létesítettek a mai botanikus kertek őseiül tekinthető kerteket. A legrégibb, egyetemi oktatást szolgáló botanikus kertet a páduai egyetemen 1564-ben alapították. A nagy felfedezések hatására mind távolabbi vidékek feltárásával bővül a növényvilág ismerete, és ettől kezdve egymás után létesülnek az egyetemek mellett is a botanikus kertek, és főleg a felfedezésekben résztvevő országokban az olyan magánkertek is, ahol a más földrészekről származó ún. egzotikus növényekből létesítenek nagyobb gyűjteményeket. Vissza