A politikai irányítástól a civil kontrollig

Előszó

A politikai szféra és a fegyveres erők közötti viszonyrendszer pontos tükre a demokrácia állapotának egy országban. Magyarország sem kivétel e szabály alól, s elmondható, hogy az elmúlt évtized során jelentős változások történtek e téren. A rendszerváltás kezdetén maga a fogalom is meglehetősen ismeretlennek számított, a témát bemutató írások túlnyomórészt a mások tapasztalatait összegző eredmények ismertetésére - azaz általánosságok megfogalmazására - szorítkoztak. Azóta sok minden történt. A haderő polgári vezetése és irányítása terén nemcsak az elengedhetetlen jogalkotó munka haladt előre, hanem átalakultak az intézmények, s átalakulóban vannak a társadalom és a fegyveres erők közötti kapcsolatok is. Az 1999-ben elnyert NATO tagság katalizálólag hatott e folyamatra. Megtorpanásokkal ugyan, de a magyar politikai elit számára tudatosodott, hogy a fegyveres erők vezetése és irányításának nemcsak ellenőrzési dimenziója van, hanem felelősség-dimenziója is.
Az SVKI már több éve futtat a civil kontroll kérdéseivel kapcsolatos projecteket, s az elmúlt évek során egymás után jelentek meg a különböző nemzeti megoldásokat bemutató írások. így az érdeklődőknek módjuk volt áttekinteni az angolszász, a francia, a német, s az olasz modellek működését. Most örömmel adunk helyet a magyar esetről szóló tanulmánynak, amelyet reményeinek szerint más tanulmányok fognak követni. A civil kontroll kérdése ugyanis par excellence "megoldhatatlan" kérdés: a fegyveres erők és a társadalom, illetve a fegyveres erők és a mindenkori hatalom közti kapcsolatrendszert legjobb esetben kezelni, illetve karban tartani lehet. E folyamat dinamikáját és a jellemzőit ugyanis a demokrácia mozgásának általánosabb keretei fogják közre. A civil kontroll magyar modellje formálódóban van, eredményes megoldásainak és javítandó hiányosságainak folyton mozgó elemei adják a különböző bemutatások lehetőségét. Vissza