Immunológia

Előszó

Részlet:
BEVEZETÉS
Bizonyos fajok, illetve egyedek nem betegíthetők meg meghatározott kórokozókkal, úgy mondjuk, hogy nem fogékonyak (ellenállók) az adott kórokozóval szemben. Ez a tulajdonság kétféle típusú és eredetű lehet: A rezisztencia többnyire egy adott fajra jellemző tulajdonság, azt jelenti, hogy a kórokozó abban a fajban nem találja meg az életfeltételeit. A másik lehetőség az immunitás (védettség). Ez nem a fajra, hanem az adott egyedre jellemző, az élet során szerzett és gyakran erősen változó tulajdonság, amikor a szervezet ellenanyagokkal védekezik a fertőzéssel szemben.
Az immunitás kifejezésen kezdetben kizárólag a magasabbrendű szervezetek fertőzések elleni védekező képességét értették. A immunfolyamatok biológiai jelentősége azonban messze túlnő ezen. Meghatározott (elsősorban csontvelői eredetű) sejtek egész szervezetre kiterjedő hálózatának, másszóval az immunrendszernek és ezen belül az immunkompetens sejteknek (limfocitáknak) alapvető funkciója a soksejtű organizmus integritásának (sértetlenségének) védelme. E rendszer működése ui. azon alapul, hogy képes különbséget tenni a szervezet számára "saját" és "nem saját" struktúrák (molekulák, sejtek) között. A saját struktúrákkal szemben tolerancia (tűrés) alakul ki, míg a nem-saját struktúrák (antigének) immunválaszt váltanak ki, ami az immunválaszt előidéző antigén semlegesítéséhez és lebontásához vagy eltávolításához vezet. A nem-saját struktúrák éppúgy lehetnek a szervezetbe kívülről bekerülő kórokozók, mint a szervezeten belül keletkező mutáns sejtek (pl. tumorsejtek), vagy hibás molekulák. Tehát a vírusok, baktériumok, gombák és paraziták nem azért váltanak ki immunválaszt, mert betegséget okoznak, hanem mert a szervezet számára idegen testek (nem-saját struktúrák). Vissza