A szentendrei művésztelep tiz éve

Előszó

Tíz éve, amikor először ültünk a szentendrei vicinálisra, hogy eljussunk az ódon, soktornyú, festői, szép kis városkába: Szentendrére, - nem gondoltuk, hogy itt huzamosabb időre gyökeret verhetünk, hogy művésztelepet alapíthatunk. Immár tíz esztendeje, hogy mindez megvalósult. talán elsősorban az a baráti összetartozás, őszinte egyesülés egy szép, közös művészi programm megvalósulására, volt az az erő, amivel sikerült együtt maradnunk, itt meggyökereznünk és kitartanunk jóban, rosszban. Másodsorban köszönhetjük a sikert a sok jóakarónknak és támogatónknak, akik végigkísérték küzdelmeinket és velünk együtt örültek sikereinknek. Jóakarónk támogatását - úgy hisszük - annak a komolyan felfogott művészi hivatásnak köszönhetjük, amely mindannyiunk lelkében mélyen él és áldozatoktól, lemondástól sem riad vissza. Egyik példa rá kedves Ónody kollégánk, - aki jól jövedelmező philadelphiai rajzolói állását hagyta ott és áthajózott hozzánk Európába, egyenesen Szentendrére, vállalva az esetleges nyomort, mégis eljött, festői hivatását betölteni. Ezt a szent hivatásérzetet kedves mesterünknek, Réti István professzornak köszönhetjük. Az ő bölcs vezetése alatt fejlődtünk és lettünk olyanokká - amilyenek vagyunk. Ő buzdított, támogatott, kijárván Szentendrére, vagy szemlélvén kiállításainkat, ő erősített meg bennünket ebben a művészi felfogásban, ebben az elhivatásban. Vissza