Az ars-i plébános

Előszó

A francia forradalom sötét hátterébe rajzolódnak bele a mult század első évtizedei. Az ars-i szent plébános gyermekévei a forradalomba, működésének kezdete az azt követő, anyagilag és szellemileg leromlott, tespedő időkbe esnek. A forradalom őrülete minden vallásgyakorlatot eltiltott és vérbefojtott. Vianney első szentáldozását csak egy bujdosó pap kezéből, rejtekben vehette. A konkordátum csak az üldözést szüntette meg, a paphiány és a forradalom lélekmérgezéséből eredő elhidegülés a háborús évek alatt változatlanul megmaradt.
Ebben az időben a Gondviselés a szegény pásztorfiúban nevelte a választott eszközt, a legkiválóbbat azok között, akik által Franciaország katolikus népét ismét visszavezette Istenhez. Infirma mundi eligit Deus, ut confundat fortia. A napkirály udvarának fényes szellemei, Bossuet, Feneion és a többiek nem voltak képesek a lejtőn lefelé rohanó nemzetet megállítani. Ez a közepes tehetséggel sem megáldott egyszerű kisfalusi plébános milliókat emelt ki a vallási közönyből és nagy vidéken gyönyörű katolikus reneszánsznak lett megalapítója.
Amikor Vianney Szent János működését Ars-ban megkezdette, a hitélet a fagyponton állt, üres templomot talált, a vasárnap megszentelése ismeretlen volt népe előtt, erkölcsrontó mulatozásban töltötték szabadidejüket. Negyven évig tartó plébánoskodása alatt nemcsak a kis község lelkülete változott meg tökéletesen, hanem egész Franciaország figyelme feléje fordult, zarándokok százezrei keresték fel a szent plébánost, hogy tőle életútjukra eligazítást nyerjenek. Vissza