Katolikus hittan

Előszó

Részlet a könyvből:
Az emberiség történetének tanulmányozása bárkit meggyőzhet arról, hogy az embereket mindig érdekelték Istennek, a léleknek és a túlvilágnak, az erénynek és a bűnnek, a jutalomnak és a büntetésnek örök kérdései. Már a pogány ókor is fel-vetette a nagy kérdést : mi vegett vagyunk e világon? Megnyugtató feleletet azonban nem tudott rá adni. Az egyik bölcselő a jólétet, a másik a tudást, a harmadik az élvezetet, a negyedik ismét mást tartott az ember végső céljának. Mindezekre helyes és kielégítő feleletet csak a katolikus Egyház ad, amikor azt hirdeti az ember azért van a világon, hogy Istent megismerje, őt szeresse, neki szolgáljon s ezáltal üdvözüljön.
A legfőbb s egyben a legszebb emberi kötelesség tehát az Isten megismerése és akaratának teljesítése. Tulajdonképen ez a vallás. A vallás kizárólag az ember drága kincse. Ahol ő feltűnt, ott a vallás is jelentkezett. Azt lehet mondani, hogy egykorú az emberiséggel s annak Legtermészetesebb velejárója, míg a vallástalanság termeszetellenes. Az állatnak nincs vallása, mert csak az értelmes lény tudja felfogni, hogy van Isten, aki a jók jutalmazója s a gonoszok büntetője és csak a halhatatlan lélek vágyakozhatik a túlvilági élet után. Méltán mondotta tehát a hír-neves Pasteur, akinek vallásosságát a hithű breton parasztokéhoz hasonlították : ha még tudósabb volnék, olyan vallásos lennék, mint egy breton parasztasszony. Vissza